Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
KULTÚRA
valami: a föld s a föld alatt, a jelen alatt bujkáló haza, a magyarság. Hányszor írta le Ady, legtürelmetlenebbül talán a kritikus évben, 1905-ben, hogy ki kell szabadulnia ebből „az ocsmány, gyilkos piszokból", hogy valósággal fuldokol itthon. „... egész valóm egy szinte betegesen tüzes, lázas vágy Párizs után s a hazai piszok elől [...] Megyek s vége." Es maradt. Nem volt olyan egyszerű innen elmenekülni. Tartotta, kötötte a közösségi sors. Nem menekülhetett az, aki a hagyományos keretekből kihullva, politikai otthonát vesztve is megőrizte népi és nemzeti 79 azonosságát. Ady éppen a legtürelmetlenebb elvágyakozás napjaiban kérdi meg, hogy szabad-e Dévénynél betörnie és sírnia a Kárpátok alatt. Babitsot Itália kék ege alatt, zöld dombjai között is a „bús haza" emlékei gyötrik. S bármennyire szeretne resten elpihenni, mégis futnia, keresnie kell. S amikor látja, hogy titkos altatók megint álomba ringatják az országot, Adyhoz fordul. Nem tagadja sokféle ellentétüket, „de egy anyánk volt: Magyarország: Mégis vérek vagyunk mi ketten, bár ellentétek, együtt eggyek, harcom a harcod folytatása" 80 . Igazságkeresés és magyarságféltés hajtja egy műhelybe, a köztérre, az egyébként visszahúzódó Tóth Árpádot, Juhász Gyu78. Ady Endre válogatott levelei (AEVL). Bp., 1956. Ady Lédához, 1903. szeptember 30.53. old. — Ady Somló Bódoghoz, 1903. decemberi 8. Uo., 91. old. 79. Hanák Péter: A Szent Lélek lovagjától az Új Versekig. Lásd: „Akarom: tisztán lássatok". Judományos ülésszak Ady Endre lát, ez szólaltatja meg az européer Kosztolányit is. Bár neki mindegy, akárhová is megyén, a mozdulatlan, virágba borult Alföld látása mégis lázadást kavar benne: „lázadni küldesz most, hogy verekedjem világ csárdájában részeg magyar" 81 . A Huszadik Század és a Nyugat nemzedéke az azonossági zavarokat nem a nemzeti közösségből való kivonulással, hanem az odatartozás, az azonosságtudat radikalizálásával, egy új nemzeteszmény megformálásával oldotta meg. Ez valamennyiüknél antifeudális volt, önvizsgáló és kritikus, és a népre alapozott. (Alighanem szükséges lesz jó előre tisztázni itt egy szemantikai kérdést. A századelő radikálisai, szocialistái nem azt értették népen és népin, amit a kortárs orosz narodnyikok vagy a harmincas évek népi írói, s a legkevésbé sem volt hasonló az ő népük és népiségük a két háború közötti német VoIk-ka\ és vö/kisc/i-sel. A népen egyszerűen a dolgozókat, kétkezi munkásokat, szegényparasztokat, cselédeket, napszámosokat értették, mondhatjuk úgy is: a „negyedik rendet", amely a polgársággal együtt, de vele nem azonosulva harcolt a mágnások és püspökök országa ellen. S talán nem szertelen túlzás megpendíteni, hogy amilyen nagy tett volt 1789ben a nemzet azonosítása a harmadik renddel, olyan jelentősnek indult-—és lehetett volna — a nemzetnek a néppel, a nemzeti születésének 100. évfordulójóra. Szerk.: Csáky Edit. Bp., 1980. 42. old. 80. Babits Mihály összes versei. Ady Endrének. 151. old. 81. Kosztolányi Dezső összegyűjtött művei. Pipacsos, alföldi út, forró délután. 134. old.
