Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

hanem a művészettel (is) mozgósítani akarják a népet a társadalmi szabadságharcra. Bécsben a korszerű politológiát egy szubjektív, relativista filozófia helyettesítette, Budapesten egy pozitivista szociológia alapozta meg. Tudománnyal és publicisztikával teljesen összecseng az irodalom és a születő új dráma. A szociális reform ígéretében vállal küldetést Bródy Sándor hatásos darabja, a Tanítónő főhőse. A szép és művelt Flóra a fővárosból megy le egy eldugott falusi iskolába. Amikor nézeteiről faggatják, odavágja a falusi kisuraknak: „Szocialista vagyok... érzelmi alapon. Ahogy csináltam magamnak imádságot, úgy csináltam politikai hitvallást is, külön. A becsületes gazdag embereket nem kell bántani. A költőknek... palotákat kell építeni. A haza fogalma pedig gyönyörű, ne merje bántani senki." — „Az álmom: szeretnék egy nagy, egy borzasztó nagy iskolát, minden parasztgyerek abba járjon. Imádom a parasztgyerekeket. Látott már valaha csúnyát? Az egyik szebb, mint a másik."

70 „A reformokban van a magyarság" — írja ez idő tájt Ady.

71 Ha valami, hát a reform hite hajtja még ezt a szerencsétlen „kompországot", amely két világ, két kultúra között hánykódik, Ázsiából Európába — és vissza. Néhány ezer magyar — „szent kengyelfutók" — előreszaladtak, de a milliók 72 nem követik őket Hagyomány, rend, tehetetlenség tartja fogva a népet. Honnan e tehetetlenség? Miért nem tud a magyarság Európában kikötni? Miért fordítják vissza /0. Bródy Sándor válogatott drámái. Bp., 1957.104., 14-148. old. 7i. Ady Endre: Az Ige veszedelme. AEÖPM. VII. Bp., 1968.32. old. vezérei a kompot Ázsia felé? Mert a mágnás, a dzsentri, az úri osztály fél Európától, a haladástól, a várostól, az ipartól, az iskolától, a nép eszmélésétől. A magyar nacionalizmus nemcsak a nemzetiségeket nyomja el, hanem a saját népét is tönkreteszi. Egészítsük csak ki az előbbi Adyidézetet. „Elnyomottak, elmaradottak, koldusok vagyunk. De nem ez a legnagyobb átkunk. [...] Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de [...] legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti. Ennek leszelik a karját, hogy a pokol kapuját ne is döngethesse, hogy nyomorékul, elüszkösödött testtel guruljon a 73 sírba." Következhet ebből a tragikus nemzeti helyzetből és egyéni kihullásból kiábrándulás, menekülés, azonosságválság. Be is következett, csaknem valamenynyi nagy alkotónknál ilyesféle kivonulás és válság a századelőn, amikor „összeszaladt ősz, tél, tavasz, nyár". A Műhely kétlelkűsége: menekülő élet és sorsközösség A Huszadik Század és a Nyugat nemzedéke — és hadd soroljuk talán megengedhető ökonomikus tömörítéssel e két folyóirat köré a magyar progresszió minden nagy alkotóját — a századelő tizenöt évében csodát tett. Itt, ahol Ázsiát álmodott és termett a föld, utolérte Európát. Éspedig nemcsak témában, látásmódban, gondolati mélységben, vagyis nem csupán a polgá72. Ismeretlen Korvin-kódex margójára. Uo., 16-17. old. 73. Lásd 69. jegyzet.