Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

figurája.) Az életmódok valóságos alakulásának rendező elve tehát valaminő értékválasztás, és ez nem csupán öröklés, nevelés, szoktatás, hanem átvétel, tanulás, utánzás útján is történhet. Az értékválasztás mögött pedig minden esetben tudatos vagy kiforratlanul gomolygó értékrend áll. Ha már most közelebbről megnézzük az életmódformáló tényezőket, a hagyományozott szokáskultúrát, a nevelést és a követésre ingerlő presztízst, s ha átgondoljuk az értékrend hatását, könnyen beláthatjuk, hogy ugyanezek a tényezők befolyásolják a roppant finoman, árnyaltan tagolt struktúra különböző szintjein — a hatalmas társadalmi építmény egyes emeletein — való elhelyezkedést, a szakadatlan mobilitást, vagyis a feláramló és süllyedő rétegközi mozgást. Ezek a tényezők magyarázzák meg egyúttal azt az eltérést is, amely egyes rétegeknél a gazdaságilag megszabott osztályhelyzet, a státusz, és a ténylegesen elfoglalt társadalmi pozíció'között fennáll. Ha a felszín alá tekintünk, akkor társadalomtörténeti szempontból nem elégedhetünk meg a „hamis tudat", az „urizálás", a „felkapaszkodás" közkeletű magyarázataival. Klasszikus példánk a magyar „úri középosztály." E fogalom szigorú társadalomtörténeti definíció alapján elvileg nem létezik, lévén a „középosztály" több eltérő státuszú réteg, nagycsoport együttese. Hogy az „úri középosztály" a társadalmi-politikai gyakorlatban mégiscsak létezett, hatott, közösségi vonásokat mutatott és egységes életmódmintákat követett, az annak tulajdonítható, hogy az „úri", a nemesi értékrend és a hozzákapcsolt életmód összefűzte a különböző középosztályelemeket. Ez a nemesi-dzsentri értékrend elég jól körülhatárolható, belülről átélhető, azonosulást adó és kívülről is érzékelhető, csodálható vagy elvethető sajátos pozíciót biztosított a „középosztálynak" a magyar társadalom polgárosodó struktúrájában. A példa általánosítható. Az életmódformáló tényezők társadalomformáló érvényűek: lényegesen befolyásolhatják az egyén és a csoport strukturális pozícióját, s ezzel eltérést okozhatnak az objektív osztályhelyzet, a státusz, és a ténylegesen követett életmód között. Az objektív helyzet és az életmód közötti viszony eme kettősségét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az értékrend — a tudatos és az ösztönös értékválasztások rangsora — alapjában és általános fejlődéstendenciájában szervesen összefügg az érdekkel. Az egyénnek az érdekben summázódó réteghelyzete, illetve pozíciója erősen befolyásolja értékrendjét, az életmódminták választását. Másrészt az óhajtott és az átvett értékek maguk is teremthetnek új szükségleteket és hozzájuk kapcsolódó érdekeket, így például a nemesi értékrend elfogadása a hazai burzsoázia egy részét érdekeltté tette a földbirtokszerzésben, és mint földbirtokost a nagybirtokrendszer védelmezésében, fenntartásában, amelyhez közvetlenül tőkés üzleti érdeke nem fűződött. A szükséglet, az érdek és az érték, e három rétegformáló s egyúttal életmódalakító tényező, bár egymásból közvetlenül nem vezethető le, egymással a legszorosabb kölcsönhatásban áll, amint az objektív osztályhelyzet, a társadalmi presztízs és az életmód is egymással kölcsönhatásban jelölik ki az egyén és a csoport helyét a társadalmi struktúrában.