Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

gó kutatás? Hiszen a borsodi Szentpéteriek gyakran jártak Szepesbe, Sárosba, nem is sejtvén, hogy Szlovákiában járnak, ott szerezhettek pénzen, kártyán birtokot, feleséget, akár gyereket is. Akkor pedig logikusan Svätopetersky a nevük. És mi elmondhatjuk, hogy Alexander Petrovic kedves versében Svätopetersky így intette a Medcrskyt (van-e ki a nevet nem ismeri?): „Karol, vigyázz! Kedved majd követendi gyász." A tendencia elég világos: az egykori nemesi családnevek, a magyar vagy elmagyarosodott családnevek szlovákosítása, illetve reszlovákosítása. Hiszen az indokolás úgy hangzik, hogy ezek egy részénél malmost kimutatható, más részénél a jövőben bizonyítható lesz a szlovák eredet, a szlovák kapcsolat. A magyarosítás hatására bekövetkezett névváltoztatásoknak, úgymond, nincs kötelező érvényük a mai újrafogalmazásukkor. Szerintünk: van. Eltekintve attól, hogy az egykori felvidéki nemesség egy része magyar etnikumú volt, a közép- és újkorban a 19. századig valamennyien egységes Hungarus-ok, a natio Hunganca — a nemesi „nemzet" — tagjai voltak. S ha utóbb sokan elmagyarosodtak, és a magyaros nevet használták, akkor ezért lehet bírálni, szidni, kiközösíteni őket, de személyes tulajdonukként használt nevüket elkobozni, utólag, engedélyük nélkül megváltoztatni nem szabad, különösen történésznek nem. Hogyan is állunk ezzel a visszakereszteléssel? Amíg a régi Magyarországon e birtokos nemesek kizsákmányoltak, elnyomtak, erőszakoskodtak — addig magyarok voltak. Most, hogy kihaltak, letűntek, már szlovákokká válnak? A deres, a robot, a dézsma, a nemzeti és az osztályelnyomás a magyaroké — a név, a címer, a kastély, a műemlék a szomszédainké? No erre már ugyancsak csóválná a fejét Mikszáth Kálmánunk, azaz Koloman Miksát, aki pedig igencsak kedvelte a szlovák atyafiakat. „Ejnye, amice, ez már csak plusquam dialectical Ha viszitek a nemeseinket, vigyétek a derest is, a robotot is, és akkor nem mi nyomtuk el a szlovák jobbágyot, hanem ti a magyart. Ha megettétek a fácányt, aki nagyon ízes pecsenye volt, akkor bizony nyeljétek le a békát is, aki nagyon keserű falat."