Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Á

llítólag már a vikingek ismerték Amerikát, mégis újra fel kellett fedeznie Columbusnak, Vespuccinak, számunkra Belőni Farkasnak és sok millió kivándoroltnak. Ausztriát is sokszor felfedeztük a honfoglalóktól Mátyásig, Zrínyi Pétertől Széchenyiig, Bessenyeitől, s a Bécsben tanult festő- és orvosnövendékek ezreitől az emigráns szocialistákig. Úgy látszik, minden nemzedéknek újra kellett vele ismerkednie, annyi arca volt. Mert nemcsak Jenő herceget küldte, a derék törökverő lovagot, de Caraffát is, nemcsak Maulbcrtschet, a festőt, nemcsak Haydnt és Beethovent, hanem Windischgrätzet, Hentzit és Haynaut is, meglehetősen népes delegáció élén. És ez utóbbi kép, a haynaui, bizony elnyomta-elmosta a haydnit és beethovenit, amely osztrákból egyetemes emberivé lényegült át a magyar tudatban. A mi nemzedékünk is felfedezi és megintcsak új oldalról ismeri meg Ausztriát. Ausztria jelenkori felfedezése, more patria, kalandozásokkal kezdődött, valamikor az 1960-as évek elején-közepén. Ezt akkor korszerűen, némi eufémizmussal turizmusnak neveztük. Annyi tény, hogy ismét portyázó magyarok csapatai lepték el a Mariahilferstrasse és a Kärntnerstrasse környékét, egészen a Grabenig és a Rotcnturmstrasséig. Ez a turizmus is járt haszonnal, olykor elég tetemessel és illegálissal. Mégsem ez volt a lényeges. Nemcsak azért, mert a kalandozók csakhamar túljutottak a felső Ennsen (az „Óperencián"), a * Élet és Irodalom, 1979. január 27.1., 4. old. gyászos Lech folyón, egészen Itáliáig, Ausztria felfedezése