Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

Csakhogy a közönség zöme tartózkodott a városi, illetve a községi temetéstől. Túl sivárnak, mondhatjuk: minden osztályban rangon alulinak érezte. Még a munkások is inkább kiizzadták a szerény 4. vagy 5 osztályú díjszabást, semhogy a szegénytemetés szégyenét kelljen elviselniük. Talán a tisztes temetést jámbor kegyeleti aktusnak vagy a halálban való társadalmi emelkedés jelének tartották. Vagy valóban élt bennük az esztétikai vonzódás a gyász szépsége iránt? Bécsben „élhetett valaki szegény ördögként, de azért tanácsosként tehették a sírba. Aki olyan kopott felöltőt hordott, hogy már a viccein sem nevetett senki sem; aki olyan szerényen ebédelt, hogy az asztalszomszédja egyenesen tolakodónak nevezte, hajó étvágyat kívánt neki; aki olyan észrevétlenül baktatott keresztül az életén, hogy egyetlen fiákeres sem szólt neki: »szalljon már fel, nagyságos úr«, az most az elegancia és az udvarias bánásmód iránti költséges igényét a halálban olcsón kielégítheti, ha a »pompes funebres« vállalattal temetteti el magát. Ez esetben a halottas kocsiját igazi gyászlovak húzzák, akik csak velük született szemérmességből nem indulnak a Steeple-Chase lóversenyen; s a koporsóját olyan koszorú díszíti, amelynél nagyobbat még a meidlingi színház első primadonnájának fantáziája sem fonhat" — élcelődött a halálesztétikáról egy bécsi humorista, Daniel Spitzer.

15 így aztán érthető, hogy csak a szegények legszegényebbjei vették igénybe az ingyentemetes mumcipiahs juttatását. Bécs városa e téren továbbment Budapestnél. 1907-ben megváltotta a két legnagyobb temetkezési vállalatot, az Entreprise de pompesfunèbres-t és a Concordid-z, és a díjtételek mérséklése ellenére tetemes haszonra tett szert. Mégsem tudta kiküszöbölni a kisebb vállalatok versenyét, sem megszerezni a széles közönség rokonszenvét. Egyrészt a tőkés vállalatok ügyesebben, erőszakosabban, befolyásos részvényesek bevonásával működtek, másrészt a temetési szertartásban érdekelt egyházak maguk is versenyben álltak a kommunális szociálpolitika szerveivel s a temetkezési egyletekkel. így aztán a monarchia két fővárosában — alighanem valamennyi nagyvárosában — magánvállalatok bonyolították le, hatósági engedéllyel és egyházi segédlettel — a temetkezést. A halott jóformán még ki sem hűlt, máris élelmes ügynökök keresték fel a gyászoló családot, és a szó szoros értelmében kihasználva a fájdalmat, a temetésrendezés bő választékát kínálták fel. is. Uo., 4. old. 16. „Tudvalévő — írta Szántó Béla —, hogy a közköltségen rendezett temetések olyan sivárak, a mai temetkezési szokásoktól olyan föltűnően elütök, hogy rendszerint csak a hozzátartozók nélkül elhunytak temetéseit rendezik közköltségen. Akinek van egy fejvánkosa,... azt nem így temetik el." I. m, 803. old. 17. Bécs város 1907-ben a temetkezés községesítése folytán 153 ezer, 1908-ban 228 ezer K jövedelemhez jutott, de a 80 kisebb magánvállalat versenyét nem tudta kiküszöbölni. Szántó, i. m, 789. old. 18. Uo, 788-789. old. — Ugyanezt konstatálja a Buáopesti Hírlop (1913. májusié.)