Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

nekelőtt Mária Terézia, aki a tárnokmestert és a kamara elnökét is közvetítéssel bízta meg a város és a rend között, az apácák érdekeit szem előtt tartva. Hosszas harcok után a klarisszák begyűjtötték maguknak a mai Uri utca 47-49. és az Országház utca 26-30. sz. alatti nagy területet. A templom és az Uri utcai épület valószínűleg 1743 és 1754 között készült el, az Országház utcai rész a hetvenes években. A rend 1782-es feloszlatása után a klarisszák épületei — amelyek egyébként még nem voltak végleg befejezve —, éppúgy, mint a szomszédos ferences rendház, fontos állami intézmények — országház, hivatalok — székhelyévé váltak (IV. fejezet). A vár másik végében, a palotához közeli romos dzsámit és a basa volt házát — a mai Színház utcában — 1693-ban a karmeliták kapták meg. A templom (Színház u. 1-3.) építése hosszú ideig akadozott, 1734-re készült cl (1763-ban szentelték fel). 1734-re készen állt a kolostor is. 1784-ben ez a rend is II. József egyházi reformjainak áldozatául esett. A templomot 1787-ben színházzá alakították. Kelemen László társulata ebben tartotta első magyar nyelvű színielőadását 1790-ben. 1800-ban Beethoven hangversenyezett benne.

39 Ma újra színházként működik (Várszínház). Az egyházi építkezések nem korlátozódtak csak a vár területére. A Vízivárosban, a Felső vásártéren, a mai Batthyány téri templom céljaira a budai magisztrátus 1724-ben vette meg az ott álló épületet. Később telket sajátítottak ki mellette, s 1740-ben letették a templom alapkövét. A 38.1. m., 33. old. szentélyt már 1746-ban felszentelték, s a Szent Anna plébániatemplom 1762-re lényegében elkészült (bár felszentelésére csak 1805-ben került sor). Nem messze, a mai Fő utca 30-34. szám alatt épült fel a kapucinus templom és kolostor. Helyéül az ott álló dzsámit, annak környékét és az ott lévő sóraktárat jelölték ki. Az új templomot 1716-ban szentelték fel, a rendház 1776-1777-re készült el, egyidejűleg kibővítették a templomot is. A Fő utca 41-43. szám alatt álló templom elődje egy török mecset és a hozzá tartozó épületek voltak. A ferencesek 1703-ban kezdték meg itt kolostoruk építését. Előbb a mecset helyén emeltek templomot, majd 1731-ben új templom alapkövét tették le, amelyet 1757-ben szenteltek fel. 1785-ben a kolostort a bécsi Erzsébet-apácák kapták meg, s 1785-1787 folyamán kórházzá alakították. A Tabánban, a mai Attila út 11. szám alatt a Szent Katalin plébániatemplom épült fel. A helyén álló, épen maradt dzsámit 1689ben kapták meg a tabáni katolikus hívők, és kápolnává alakították. 1721-ben a kápolnát átépítették, 1728-ban elkezdték a templom építését, amely több lépcsőben épült, véglegesen 1776-ra készült el. Az 1810-es tabáni tűzvész jórészt elpusztította, 1812-ben és 1818-ban renoválták. A Tabánban a görögkeletieknek is volt templomuk, a szerb egyház építette 1697-ben, a Hadnagy utcában. 1742 és 1751 között új templomot emeltek. 1810-ben elpusztult. Az építmény ma már nincs meg, 1949-ben lebontották. Az Országút vevű városrészben — a mai Mártírok útja 23. szám alatt 39. Clouderné Viador Margit: A Várszínház története. In: FM, X. Bp, 1 943.175. old.