Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

— az ágostonrendiek építettek kis templomot 1707-ben, és új kolostort 1724-től. 1754-ben új templom alapkövét rakták le, amelyet 1770-ben szenteltek fel. 1785-ben az épületegyüttest a vízivárosi ferencesek kapták, akik ottani rendházukat és templomukat az Erzsébet apácáknak kényszerültek átadni. Az új tulajdonosok kibővítették a kolostort. A Krisztinavárosban, a mai Krisztina téren már a század elején állt egy kápolna, amely azonban az 1723-as várbeli tűz és robbanás következtében megrongálódott. 1725-1726-ban új kápolna épült, 1752-ben kibővítették. A plébániatemplomot— a kápolna egyidejű lebontásával — 1795 és 1797 között építették fel. Az új vagy újjáépült templomok és kolostori épületek — s nemcsak a fent említettek — nagy szerepet játszottak abban, hogy a hódoltság alatt és a felszabadító háborúk során elpusztult Buda városiasabb külsőt öltsön. A városkülső szempontjából leglátványosabb változást azonban mégsem az egyházi építkezések jelentették, hanem a várost mindmáig szimbolizáló királyi palota renoválása és jelentős kibővítése, amelyben anyagilag nagy részt vállalt az állam. A palotát, mint a város nagy részét is, romokból kellett újjáteremteni. Ennek első szakaszára 1715 és 1723 között került sor, amikor — a korábbi palota szerkezeti elemeit részben felhasználva — elkészült a III. Károly-féle barokk palota.

41 Ez a mai palotaegyüttes délkeleti része volt, amelyhez nyugat felől, északra kinyúlva, egy szabadon álló szárny is készült. A III. Károlykori palota azonban befejezetlen maradt. Továbbépítésére utóda, Mária Terézia alatt került sor, 1749-1750 és 1770 között.

42 Ennek során a szabadon álló szárnyat lebontották, észak felé pedig jelentősen kibővítették, a mai D és G épülettel. A három traktus nyugat felé akkor még nyitott volt, a mai oroszlános udvart fogta közre. A palotát a magyarok az uralkodónak szánták. Országgyűléseken rendre megfogalmazták, hogy szeretnék királyukat az ország központjában látni, de sem Mária Terézia, sem utódai nem tették át a székhelyüket. Ennek ellenére előkelő lakói voltak a budai palotának. így 1766 és 1777 között Albert szász-tescheni herceg, Magyarország helytartója és felesége, Mária Krisztina főhercegnő. Budai látogatása során, 1764-ben, rövid ideig Mária Terézia is lakott benne. Átmenetileg otthont adott az angolkisasszonyoknak is. 1777 után a Budára helyezett nagyszombati egyetem egy részét fogadta be, később nádori székhelyként szolgált Sándor Lipót és József főherceg számára. A Mária Terézia-féle palota felépülésekor előtte, a mai Szent György tér déli részén a katonai szertár állt, amelyet már 1686 és 1696 között felépítettek (a volt török szertár helyén). 1723-ban a tűzvész során — amikor a bekövetkezett robbanás a 40. Hauszmann Alajos: A magyar királyi vár építésének története. Bp., „Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, 1900.19. old. 41. Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt. In: IBM., I. Bp., 1932.7. old. A szerző, többekkel ellentétben, az 1723-as évet adja meg a palotaépítés befejezése, pontosabban abbahagyása dátumaként (42. old.). 42. Czagány István: A budavári palota és a Szent György téri épületek. Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1966.25-27. old.