Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

az igazgatóság teljhatalmát az, hogy 1688tól (Budán), illetve 1692-től (Pesten) a polgármestert, illetve a bírót elvileg a polgárság választhatta az igazgatóság három jelöltje közül. Csökevényes volt a városi tanács bíráskodási joga is. A polgári perekben a tanács ítélete ellen az igazgatósághoz lehetett fcllebezni, büntető ügyekben pedig a tanács csak lefolytatta a pert, de javaslata alapján az igazgatóság hozott ítéletet. A városok elszántan harcoltak önkormányzatukért, s értek is el bizonyos sikereket. Az udvari kamara 1696-ban kivizsgálta a panaszokat, s ennek nyomán némileg mérsékelte az igazgatóság túlhatalmát. A vizsgálóbizottság megszüntette a kamarai igazgatóság jogát a város vezetőjének megerősítésére, ezt a jogot a továbbiakban az udvari kamara gyakorolta. A számadásokat pedig ezentúl a tanács és a polgárság vizsgálta meg, jóllehet az igazgatóság ellenőrzésével. Ami a bíráskodást illeti, a kamarai igazgatóság csak a fellebezési ügyekben ítélkezett. A későbbiekben megengedte a tanácsosok tanács általi választását is. Önkormányzatról azonban, eme engedmények ellenére, nem beszélhetünk 1703 előtt. A kiváltságlevél elnyerése után természetesen a budai és a pesti lakosság döntő többsége csak gazdát cserélt. Az önkormányzat kora ugyanis csak a kisebbség kisebbségének, a polgárjoggal rendelkezők egy szűk csoportjának az uralmát hozta el. Buda élén — láttuk — a polgármester vezette teljhatalmú tanács állt, amely a kiváltságlevél szerint maga egészíti ki sorait, s megüresedett helyeit rendszerint valóban maga töltötte be. 1705-ben létrehozták a 12 tagból álló ún. külső tanácsot, melynek a feladata a közigazgatás és a gazdálkodás ellenőrzése volt. A külső tanács azonban alá volt rendelve a belső tanácsnak, amely kinevezte a tagjait. A külső tanács a — többnyire a belső tanács által állított — szószóló elnökletével ülésezett, több esetben sort kerítve arra, hogy bevonja az összpolgárság képviselőit is. Ekkoriban a tisztújításokon elvileg az összes budai polgár részt vett, valójában azonban nem így volt. 1707ben például csak 66 szavazattal választottak polgármestert. A tanács túlzott hatalma sok panaszra adott okot, s 1722-ben a kancellária és a kamara vizsgálatot rendelt cl a visszaélések miatt. A kiküldött királyi biztosok fontos reformokat hajtottak végre a város vezetésében. Százas polgárságot és abból külső tanácsot neveztek ki, amely együtt képezte a választópolgárságot. Összlétszáma 108 fő, a külső tanácsé 30 fő volt. (A választópolgárság egészének megnevezésére is használták a százas polgárság vagy a communitas elnevezést.) A választópolgárság fontos feladata volt, hogy megvitassa a város közönségének kéréseit, és azokat a tanács elé terjessze. Kijelölt tagjai szerepet kaptak az adókivetésben és a számadások ellenőrzésében is. A választópolgárság élén a szószóló állt, akit az utasítás szerint a külső tanács jelöl saját soraiból vagy a százas polgárságból, és a communitas választ meg. Az utasítás szabályozta az egyéb üresedési eseteket is. Ha a százas polgárságba kell választani új tagot, azt a külső tanács jelölése alapján szintén a communitas választja. Ha a külső tanácsban lenne üresedés, akkor a külső tanács jelöl a százas polgárságból, és a communitas választ. A jelölések során azonban egyeztetni kellett a jelölteket a