Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

communitasszal, főleg pedig a tanáccsal, 21 amely vétót emelhetett a jelölt ellen. A belső tanács vitatta, hogy csak vétójoga lenne, úgy vélve, hogy több joga van: megilleti mind a szószóló jelölésének, mind a két testület kijelölésének joga. Az 1727. május 5-i királyi rendelet kimondta: ha a tanács bizonyítani tudja, hogy e jogok megilletik, akkor gyakorolhatja. Kiderült azonban, hogy a szószóló jelölése, illetve a külső és a százas tanács kiállítása nem tar22 tozik a jogkörébe. A királyi rendelet azonban nemcsak a tanács jogkörének tisztázását tűzte célul, hanem fontos változást is életbe léptetett: a százas tanácsot megszüntette. Helyette úgynevezett electa communitast állított a külső tanács mellé, y 23 melynek tagjai a külvárosi bírák , 2-2 külvárosi esküdt, minden céh atyamestere és a céh 2 legidősebb mestere voltak. A terminológiai problémában Nagy István a következőképpen igazít el: „Az egykorú források általában Bürgerschaftnak vagy communitasnak, illetve genannte Bürgerschaftnak vagy electa, selecta communitasnak nevezik a külső tanácsból és a választó polgárokból álló testületet együtt. Gyakran egymás mellett használják a külső tanács és a választó polgárság nevét, pl. exterior senatus ct electa vagy selecta communitas; vagy másképp Ofner äussere Rath und die genannte Bürgerschaft. Ebből is látszik, hogy a külső tanács és a Bürgerschaft valójában egy testületet jelentett."

24 A választópolgárság legfontosabb feladata 1727 után a tisztújítás volt. A tisztújításokat Szent György napján tartották (vagy királyi biztos jelenlétében, vagy anélkül). A külső tanács szószólónak három jelöltet állított, amit a tanács jóváhagyott, s a communitas választott közülük. Később azonban úgy alakult, hogy a szószólót nem a külső, hanem a belső tanács jelölte. Eztán került sor a polgármester és a bíró választására. Erre a két tisztségre csak a tanácsból lehetett választani, eleinte a tanács általi jelöléssel, később jelölés nélkül. A tanács minden tagja választható volt, a választás a communitas joga. A tanácsba és a külső tanácsba, illetve a választópolgárságba nem minden tisztújításkor, hanem csak üresedés esetén választottak új tagot. A külső tanács és a választópolgárság kiegészítéséről már az 1722-es utasítás intézkedett, ám előfordult, hogy a tanács nevezett ki tagot a külső tanácsba. A tanács kiegészítése körül még kevésbé volt rend. 1727-ig a tanács maga egészítette ki magát, az 1727-es királyi rendelet nem szabályozta a tanácsnokválasztást. 1730-ban a tanács kinevezéssel töltötte be az üresedést, ezzel szemben 1736-ban például a communitas választott tanácsno21. A választott polgárság utasítása 1722. november 23. után. Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században. Szerk.: Bónis György, Bp., Budapest Főváros Levéltára, 1974.54-58. old. 22. Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században. In: IBM., XIII. Bp, 1959.149. old. 23. A budai külvárosok egy része élén — a Vízivárosban, Újlakon, a Tabánban (utóbbiban kettő) — albíróságok álltak. A tanács a külvárosi bírákat, esküdteket és más alkalmazottakat maga óhajtotta kinevezni. A Tabánban és Újlakon kísérlete nem járt sikerrel. Elérte azonban, hogy a külvárosi tisztújításokra biztosokat küldjön, akik valószínűleg jelölési jogot gyakoroltak. (Nagy István, i. m., 155. old.; Budapest III, 170. old.) Később az Országút nevű városrészben is működött albíróság, amelyek száma így, 1790-ben öt volt.(Budapest III., 438. old.)