Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

soger, jelzi, hogy a Dona jobb partján fekvő egykori királyi székhely — európai összehasonlításban igencsak csekély népessége révén —, Brassó mögött a történelmi Magyarország második legnagyobb városának számított. A bal parti Pest a század elején Kolozsvár, Nagyszeben, Komárom, Debrecen, Pozsony és Győr lélekszámát sem érte el: 1700-ban 3900, 1708-ban 1700, 1716-ban 3400, 1726-ban 6000 lakosa volt.

5 A Habsburg-házi királyok uralma alatt egységesülő — bár továbbra sem egységesen kormányzott— Magyarországon a 18. század további évtizedeit a demográfiai fellendülés jellemezte. Jóllehet az első modern — 11. József-kori, 1784-1787-es — népszámlálás adatai máig vitatottak, bizonyos, hogy a történelmi Magyarország lakossága a század folyamán több mint 100 százalékkal növekedett, s a 19. század elejére átlépte a 10 millió főt. Buda nem érte el a gyarapodás országos átlagát, a század folyamán gazdasági jelentőségében eléje kerülő Pest azonban messze meg is haladta. A 19. század húszas éveiben a már több mint 50 ezer lakosú Pest Magyarország legnagyobb városa volt, megelőzve Debrecent, Pozsonyt, Szabadkát, Kecskemétet, Szegedet és a kb. 30 ezres Budát. A néhány ezres, majd néhány tízezres lakosság jogi alapon mindkét városban két részre oszlott: polgárjoggal rendelkezőkre és azzal nem rendelkezőkre. Az előbbiek Budán is Pesten is mindvégig a városlakók elenyésző kisebbségét alkották, arányuk az összlakosságon belül nem volt több, mint 3 százalék. Budai adatok szerint 16915. Budapest III., 127. old. í. Budapestül., 133.old. ben 180, 1723-ban 380 polgár élt ott. A pesti polgárok összessége pedig a század elején alig haladta meg a 100 főt. A század végén népességében egymáshoz közelítő Budán és Pesten — külön-külön — 600 körül mozoghatott a számuk.

6 A polgárok számáról hiányosak az adatok, a polgárfelvételek száma azonban követhető. A század folyamán a következőképpen alakult: Buda Pest 1686-1705 565 483 fő 1706-1710 105 28 1711-1720 553 185 1721-1730 403 221 1731-1740 386 262 1741-1750 417 265 1751-1760 356 305 1761-1770 413 405 1771-1780 519 487 1781-1790 659 692

7 Szem előtt tartva a városokban lakó teljes jogú polgárság végig csekély arányát, Nagy Lajos szerint nyilvánvaló, hogy nagy volt a budai és a pesti polgárok mobilitása. Ha a polgárjogot szerzők mindegyike a városokban maradt volna, a halálozások ellenére a polgárság aránya jóval nagyobb lenne. A teljes jogú polgárok sorait a városok döntően nem saját lakosaikból töltötték fel. Pesti adatok szerint 1686-1790 között azok közül a polgárok közül, akiknek ismert volt a származási helye, 44 százalék külföldről (elsősorban a Német-római Birodalom területéről, főként az osztrák örö/. Budapestül., 132. old.