Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

kos tartományokból), 26,5 százalék Magyarországról jött, és csak 29,5 százalék volt pesti származású. A század folyamán annyi változás történt, hogy fokozatosan növekedett a pesti származású polgárok aránya. Ezzel szemben csökkent a Magyarországról jöttek aránya, s csökkent, bár relatív többségben maradt, a külföldről jöttéké is. (A külföldiek 1750 előtt még abszolút többségben voltak a felvettek között.) Budáról hasonló adatok nem állnak rendelkezésre, de — szintén Nagy Lajos szerint — Buda magyarországi és külföldi vonzáskörzete megegyezett Pestével. A polgárnak felvettek között Pesten a legnagyobb számban a kézművesek képviseltették magukat. Mögöttük az egyéb és az ismeretlen kategóriába tartozók következtek, akik alatt valószínűleg többnyire ház- és telektulajdonosokat, illetve olyanokat kell érteni, akik vagyonukból éltek. A fentiek aránya a polgárságon belül a század folyamán növekedett. Egyre többen voltak a polgárok között a nemesek és a főnemesek, akik részben mint hivatalnokok, részben mint környékbeli földbirtokosok költöztek a városba és szereztek városi polgárjogot. Ezzel szemben az őstermelők aránya — tükrözve, hogy a város mezőgaz8. Nemcsak a polgárjoggal rendelkezőkének, hanem a lakosság egészének növekedésében is döntő szerepet játszottak a bevándorlók, főként Pesten. Fallenbüchl Zoltán szerint Pest lakossága 1700 és 1770 között természetes szaporodás révén szinte egyáltalán nem nőtt, hanem a bevándorlás révén gyarapodott évi 5 százalékkal. A bevándorlók között mindvégig a külföldiek voltak többségben. A magyarok aránya a 17. század végén 31, a 18. század negyvenes éveiben 30, az ötvenes években 39, a hatvanas években 45 százalékot tett ki. 1687 és 1770 között az összes bevándorló 32,2 százaléka jött a Magyar Korona országaiból. Ld. Fallenbüchl Zoltán: Pest város dasági jellege halványodott — csekély volt, s különösen jelentéktelenné vált a század második felében. Ugyanez vonatkozik a katonából lett polgárokra is. Budán, az egész évszázadra kivetítve, szintén a kézművesek voltak többségben a felvett polgárok között, mögöttük következtek az ismeretlen kategóriába tartozók. A tendencia azonban a kézművesek esetében mást mutat, mint Pesten. A kézművesek aránya a század második felében, amikor az Pesten 50 százalék fölött volt, Budán 50 százalék alá süllyedt (a század első felében még 60 százalék fölött volt). Ezzel szemben növekedett az ismeretlenek száma, akik között ott rejtőzködnek a jómódú szőlőtulajdonosok is. A felvett polgárok vagy az egy-egy időszakban polgárjoggal rendelkezők csoportjaalapján azonban nem lehet képet alkotni a városok társadalmáról. A városi polgár ugyanis csak a városi közéletben való részvétel lehetőségeit illetően különültél markánsan a többi városlakótól, gazdasági szerepét, vagyoni helyzetét, társadalmi állását tekintve azonban — időben előre haladva — egyre kevésbé volt jelentősége annak, hogy rcndclkezett-c polgárjoggal vagy sem. népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében (1687-1770). In: Jonulmányok BudopestMúltjából (a továbbiakban: TBM), XV. Bp., 1963.240,268,278, 284. old. Az, hogy a városok növekedése többnyire a bevándorlásnak és nem a természetes szaporodásnak köszönhető, nem budai és pesti sajátosság, hanem európai jelenség a korban. 9. A polgárnak felvettek foglalkozás szerinti statisztikáját 1687-1 750 és 1 751-1 790 között lásd: Budapest III., 139-140. old.