Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

cláró 1 ebből az időből semmiféle megbíz37 ható becslés nem áll rendelkezésünkre. Szemben a korábbi időszakkal, amikor nem volt ritka, hogy egy-egy budai polgárcsalád akár száz évet is megélt, a 15. század második felétől egyre gyakoribb az a Bécsben és más európai nagyvárosban is megfigyelhető jelenség, hogy a polgárság kéthárom generáció alatt kicserélődött. Ez részben a céheken belüli örökösödési szabályokkal, az általános örökösödési joggal, s az ebből következő házasodási szokásokkal magyarázható. Mivel Budán az özvegyeket az öröklésben ugyanolyan jogok illették meg, mint a gyermekeket, így azok jelentős vagyont örökölhettek. A gazdag mesterözvegyek így igen kelendőek voltak a fiatal iparoslegények között. Mivel az ilyen frigyeket csak ritkán kísérte gyermekáldás, ezek a családok ritkán éltek kéthárom nemzedéknél tovább. Az ilyen családok vezetéknevének továbbélését az a budai szokás hosszabbította meg valamelyest, amely szerint az özvegyet nőül vett fiatal iparos a házasságkötés után felvette az özvegy férjének vagy apósának vezetéknevét. A város lakossága tehát, akárcsak más európai nagyvárosoké, nem a születések számának növekedése miatt, hanem a nagyarányú bevándorlás következtében gyarapodott. Az 1440 és 1529 között Budára és Pestre költözők főként az ország más városaiból (Budára főként Vácról, Pozsonyból, Kassáról, Pécsről és Pestről) és mezővárosaiból, az Óbudára betelepedettek pedig zömmel a falvakból és néhány mezővárosból érkeztek. A beköltözők szár37. Kubinyi: I. m., 134. old. mazási helye jól érzékelteti a három város közti hierarchiát: a környező városok és mezővárosok lakóinak Buda és Pest jelentette a perspektívát, Óbudát azonban nem volt érdemes felcserélniük lakhelyeikkel. Óbuda inkább a falusiaknak jelentett emelkedést. Buda lakossága ekkor már többségében magyar, de mellettük igen jelentős a német és a zsidó kisebbség. Megtalálhatók a polgárok között az ország területén élő nemzetiségek: szlovákok, horvátok és szerbek; a kereskedelmi kapcsolatok miatt olaszok, osztrákok és lengyelek; a csehmagyar perszonálunió miatt csehek és sziléziaiak. A városi társadalmon belül mind Budán, mind Pesten kimutatható a polgárság hármas tagozódása: a patríciátus, a középpolgárság és a plcbcjusi réteg. A patríciátus, amelyet az oklevelekben a 15. század harmincas éveitől egyre gyakrabban különböztettek meg a circumspectus címzéssel, főként az esküdtekből, gazdagabb és tekintélyesebb kereskedőkből, a mészáros, szabó, szűcs, ötvös, zsemlesütő, üveges szakmát űző iparosokból, valamint néhány nemesből állott. A bírákra vonatkozó dokumentumok, valamint a fennmaradt tanácslisták elemzéséből látható, hogy a korábbi korszakkal szemben a vezetőréteg némileg leszűkült, s hogy Budát a kereskedők vezették. 1440 és 1529 között 30 bíró összesen 75 éven keresztül látta el a város legrangosabb hivatalát. A 15 kereskedő foglalkozású bíró 52 esztendeig, a 10 ismeretlen foglalkozású 17, a 3 hivatalnok 4, a két iparos pedig 2