Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

Zsigmond Budával kapcsolatos terveire világít rá az 1436. évi házösszeírás, melyet a király azért rendelt el, mert a bázeli zsinatot a magyar fővárosba akarta áttenni. Buda növekvő nemzetközi szerepével igyekezett az uralkodó lépést tartani a budai vár és a várpalota nagyarányú kiépítésével, amely az ő uralkodása alatt érte cl legnagyobb kiterjedését, s amelynek építészete lépést tartott az nyugat-európai érett gótikával. A város korabeli gazdasági-társadalmi élete, valamint a városi közigazgatás jól rekonstruálható az 1405-1421 között összeállított budai jogkönyv (Other Stadtrecht) y 31 *;* alapján. A jogköny — amelynek fő forrásai a városi szokásjog és a királyi kiváltságlevelek — foglalkozik a városi elöljáróság választásával, a bíró és a főbb városi tisztségviselők feladataival és jogaival, a kereskedők és iparosok jogaival, a városi igazságszolgáltatással, valamint az idegen kereskedők és a város kapcsolatával. Ez utóbbira azért is szükség volt, mert a gazdasági fellendülés vonzotta a városba az idegen kereskedőket. Közültik a legfontosabbak a délnémet posztókereskedők és az itáliai pénzemberek, valamint a fűszer- és sclyemkereskedelemmel foglalkozó kereskedők. Az olasz kolónia oly jelentős volt, hogy a város egyik főutcája, az Olasz utca, a mai Országház utca, az ő nevüket viselte. Ugyancsak fontos szerepet játszanak a város életében a zsidók, akiket ugyan Nagy Lajos 1360-ban kiűzött a városból, de akik 1364-ben már ismét visszatelepültek Budára. Mivel házaikat időközben a király magyar főuraknak adományozta, a betelepülők a Vár északi részén, a Táncsics Mihály utca alsó végénél, a Kammerhof környékén telepedtek meg, létrehozva ezzel 33 az új zsidónegyedet. Az Anjouk uralma Óbuda történetében is új helyzetet teremtett. Nagy Lajos 1343ban az óbudai királyi várat anyjának, Erzsébetnek adományozta. A vár, s a várhoz tartozó birtok ettől kezdve királynéi tulajdon volt. Erzsébet özvegy királyné építtette a második prépostsági templomot és a klarisszák apácakolostorát, amelyről Pietro Ransano humanista a 15. század végén azt állította, hogy „az egész kereszténységben kevés szebb női klastrom" volt, mint az óbudai. Zsigmond uralkodása alatt Óbuda a magyar művelődésben is kulcsszerepet kapott. A király 1389-ben itt alapított egy bölcseleti felsőoktatási intézményt, amely 1395-től pápai jóváhagyással mint egyetem működött. Az intézmény 1410-ben kapta második kiváltságlevelét. Ekkortól teljes jogú, négy fakultással működő egyetem, amelynek kancellárja az óbudai káptalan mindenkori vezetője, prépostja. Az egyetem azonban nem élte túl alapítóját: Zsigmond halálakor már feltehetőleg nem működött.

34 30. Moravcsik Gyula: Bizánci császárok és követeik Budán. Százoéok 95 (1901), 832-847. old. 31. Károly Mollay hg.: Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Bp., 1 959. 32. Megjegyzendő, hogy az újabb kutatás a magdeburgi jog hatását nem látja bizonyítottnak. Erre Id.: Kubinyi András: A középkori Magyarország városfejlődése. Rubicon, 1993.8-9.17. old. A kérdéssel kapcsolatos irodalom ismertetése: Katalin Gönczi: Ungarisches Stadtrecht aus europäischer Sicht. Die Stadtrechtsentwicklung im spätmittelalterlichen Ungarn am Beispiel Ofen. Frankfurt am Main, 1997.155-166. old. 33. Komoróczy G.: I. m., 16-20. old. 34. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Bp., 1984.223-225. old.