Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

figyelhető: a bolthálózat kiszélesült (egyúttal szétaprózottsága is növekedett), de lassan megerősödtek, illetve megjelen­tek a modernebb kereskedelmi fiókháló­zatok (pl. a Meinl Gyula Rt. vagy a fővárosi Községi Kenyérgyár hálózata), s több na­gyobb áruház is (pl. az 1925-ben megnyílt Corvin Áruház). A vásárlóerő szűkösségén csak a gazdasági konjunktúrát, a fogyasztói tömegtársadalom gyenge kezdeteit tükrö­ző háborús évek (1939-1943) változtattak átmenetileg. Rendkívüli nehézségek közepette állt helyre a főváros külkereskedelme is. A ja­vulást ezen a téren részben a mezőgazda­sági konjunktúra (a megnövekedett német kereslet), részben újabb nyersanyagforrá­sok (bauxittcrmclés, a dél-dunántúli és dél-alföldi olajkitermelés fejlődése), végül részben a magyar ipar néhány, elsősorban a fővárosban összpontosult ágának (trak­torgyártás, korszerű gyógyszeripar) termé­kei segítették elő. Közvetlenül érintette Budapest életét, a már említett építőipari tevékenység mel­lett, az infrastruktúra, a villamosítás, az új közlekedési és hírközlési ágak, s általában a fővárosi közüzemek (vízművek, csator­názás stb.) helyzetének alakulása. A buda­pesti közüzemek dolgozóinak létszáma tárgyalt korszakunk végén meghaladta a 25 ezer főt. Elsőrendű volt a fővárosnak mint tőkés vállalkozónak a szerepe is: a közüze­mi bevételek elérték az adóbevételek 68 százalékát.' 7 Az áramtermelés erőteljesen fejlődött, új erőművek is épültek, s ezek eredményeként a villamosítás eléggé dina­17. Az itt közölt és a további adatok Szekeres József összefoglalóiból valók. {Budapest története, V.) mikusan haladt előre. 1920-1929 között a fővárosi gáztermelés lényegében stagnált, de az áramtermelés megháromszorozódott, a fogyasztók száma a régi többszörösére, az ipari áramfogyasztás a régi háromszorosára nőtt. Alindez kihatott a főváros tömegköz­lekedésére: a BESZKÁRT (Budapest Szé­kesfőváros Közlekedési Rt.) bekebelezte az addig részben külföldi befektetők ke­zén vagy magánkézben lévő villamosva­súti társaságokat (így a város egyetlen és Európában az elsőként megépült földalatti villamosvasútját, a budai Svábhegyre veze­tő fogaskerekű vasutat és a kisebb pestkör­nyéki közlekedési társaságok vonalait). Új, kisebb villamosvonalak is épültek, de fő­leg a BESZKÁRT kocsiparkja modernizáló­dott, s a villamoskocsik száma 1929-1939 között 1300-ről 1760-ra emelkedett. Bizo­nyos mértékig fejlődött az autó- és autó­buszforgalom is; ez utóbbi 1929-ben a sze­mélyforgalom alig 5 százalékát bonyolítot­ta le, 1938-ban közel 15 százalékát. Az autó szerepe azonban a forgalomban mindvégig igen elmaradott volt a nyugati országokhoz képest. A főváros közlekedésének fejlődé­sét segítette elő egy új Duna-híd meg­építése (1935, Horthy Miklós-, ma: Petőfi­híd), a Alargitsziget északi pontját is érintő új Árpád-híd munkálatainak megindulása. Közvetlenül budapesti hatása volt a vasu­tak kezdődő villamosításának: az első vil­lamosított vonal, a Budapest-Hegyesha­lom közötti, a harmincas évekre készült el. Alig volt viszont számottevő fejlődés a fővárosnak a századelőre kiépült csatorná­zásában; ezen a téren különösen visszama-

Next

/
Oldalképek
Tartalom