Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

egy szakbizottság ellenőrzése alá került, csupán a pénzügyi szakbizottság illetékességi köre maradt változatlan, kiterjedve az igazgatás egészére. A főváros igazgatásának ez a világháború előtti utolsó nagyszabású átszervezése jellemzően tükrözte a városfejlődés igazgatási igényeiben bekövetkezett súlyponteltolódásokat is. Mindenekelőtt a műszaki problémák előtérbe kerülését az 1873-ban még túltengő jogi és adminisztratív kérdések mellett, valamint (részben a műszaki fejlődéshez is kapcsolódva) a gazdasági kérdések körének kitágulását, és jelentőségének növekedését. Az olyan különleges ügykörök megjelenése, illetve szervezeti önállósulása pedig, mint a szociálpolitika, a közművelődés és a városgazdaság, már a nagyváros problémáira látszott megoldást keresni. Az új várospolitika legjelentősebb eleme a községesítés, a természetüknél fogva kommunális szolgáltatásokat ellátó üzemek városi tulajdonba vétele volt. 1910ben c törekvés sodrában váltotta meg a főváros a gázműveket, és ugyancsak 1910ben az eddig magánkézben volt hirdetővállalatok jogát is. Maga a főváros közvetlenül vagy közvetve (valamely saját intézményének házi kezelésében, illetve kiközvetítésével) is létrehozott jövedelmező üzemeket: így pl. 1909-ben községi kenyérgyárat, 1912-ben községi konyhakertészetet, 1913 végén kórházi műszereket és kötszereket gyártó vállalatot. Más üzemeket részvénytársaság formájában, a részvények összessége vagy többsége megszerzésével vett tulajdonába. Az új várospolitika második tényezője a főváros kislakásépítő tevékenysége volt: 1909 és 1913 között 4816 kislakást építettek. Ezt a tevékenységet egészítette ki a zsúfolt tömegszállások nyomorának enyhítésére a népszálló létesítése, az Angyalföld peremén kulturális és szociális központként szervezett V. kerületi népház megépítése. Az új várospolitika harmadik súlyponti elemét a közoktatásügyi és közművelődési beruházások jelentették, köztük elsősorban a népiskolák építése: a polgármester programjának keretében 1909 és 1912 között a főváros S3 iskolát épített 976 tanteremmel, túlnyomórészt az eddig iskolákkal rosszul ellátott, újonnan beépült kültelkeken. A főváros egyúttal gondoskodott az oktatás színvonalának emeléséről is, és ennek kereteit is segített megteremteni: Budapest saját pedagógusainak szakmai továbbképzése érdekében megszervezte a Pedagógiai Szemináriumot. A lakosság általános műveltségének emelése érdekében pedig, többek között, megindította a Fővárosi (ma: Fővárosi Szabó Ervin) Könyvtár modern közkönyvtárrá való fejlesztését, és további jelentős összegeket fordított a közművelődés más formáira. — A főváros legélesebben e három területen kibontakozó új, dinamikus várospolitikája széles társadalmi visszhangra talált. E politika végrehajtása azonban — egyrészt teljesen modern problémákról, másrészt jelentős részükben nem csupán bürokratikus, hanem alkotó értelmiségi jellegű feladatokról lévén szó — új embereket is követelt. A városházán ezekben az években nagy volt a mozgás, a pályájukat a nyolcvanas években megkezdett fővárosi vezetők sorra távoztak, és helyükre nem egy jó képességű fiatal értelmiségi került.

15