Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873
emlékére 1831-ben alapított társaságban, amely az irodalmi nyilvánosság első számú intézménye lett Magyarországon. A Kisfaludy Társaság támogatta Bajzáék új lapját, az Athenaeum-ox. is, bár a jeles folyóiratnak a reformeszmék terjesztésében játszott szerepe idővel csökkent, és azt 1841-től az ugyancsak Pesten kiadott politikai sajtó, közelebbről Kossuth Lajos Pesti Hírlap-]^ , 49 vette at. Az irodalom mellett vi tathatatlanti 1 a színjátszás volt az az eszköz, amely a legjobban népszerűsíthette a nemzeti kultúra és a polgárosodás ügyét. 1812-1847 közé tehetjük a Pesti Német Színház (ennek társintézeteként működött a budai Várszínház) fénykorát, de az árvíz, egy szerencsétlen tűzvész 1847-ben, végül Hentzi tábornok bombái végleg lezárták történelmet. Persze, ha a közönség érdeklődése megmarad, talán túléli a társulat e sok tragédiát, de az 1837-ben, a mai Rákóczi út és a Kiskörút saroktelkén, az egykori Beleznay-kertben megnyílt Pesti Magyar Színház mindinkább magához vonzotta az asszimilációs útra lépő polgári közönséget. A megelőző évtizedekben — a Rondellát épp korszakunk elején, 1815-ben bontották le — magyarul csak alkalmi színésztruppok tartottak időszakos fellépéseket Pesten és Budán. 1833-ban jött azután a kassai magyar társulat egy része az akkor üresen álló Várszínházba, és az óbudai főszolgabíró, Simontsits János vezetésével 49. Nagy: I. m., 492-503. old.; Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780-1830. Bp., 1935. 222-348. old.; Fábri Anna: Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten 1774-1848. Bp, 1987. 371-607. old.; A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Szerk.: Pándi Pál. Bp., 1965.189-205., 287-294., megalakították a Budai Színjátszó Társaságot. Négy évre rá ők adták a Pesti Magyar Színház, az 1840. évi XLIV. törvénycikkel Pest megyétől állami kézbe vett és legott átkeresztelt Nemzeti Színház élgárdáját. 50 Pestet igazi politikai központtá vitathatatlanul Széchenyi István tette újra. A feudális-rendi világból a modern, polgári gazdaság és társadalom felé vezető úton ő dolgozta ki az első átfogó programot, amelyben különösen fontos szerepet szánt az ikervárosoknak. „Közepesülni" kell, hangsúlyozta, vagyis olyan centrumra van szükség, ahol összetalálkozhatnak a változásra törekvő erők, ahol eszmecseréjükből modern, kritikai közvélemény születik, amely megvitatja a teendőket és ellenőrzi azok végrehajtását. Lóverseny kell, a lótenyésztés gazdasági és katonai érdekein túl főképp azért, hogy az arisztokrácia és a vagyonos réteg ennek révén is ide gyűljön, és mind több legyen az „eszmesúrlódásra" az alkalom. Pesti casino kell, tulajdonképpen klub, mert az a politikai informálódás és véleményalkotás ideális helyszíne. Szabályozni kell a Vaskapunál a Dunát, hogy ne legyen „vak zsák" többé, miáltal Pest lehessen a Kelet-Európa és a Balkán felé irányuló anyagi és szellem export grandiózus elosztó állomása. Híd kell — erről beszéltünk már —, hogy a középkorias elkülönültségüket még őrizgető városkákból a gazdasági forgalom és a közlekedés fellendülése révén nagyváros, és mindezek vég363-366, 376-381. old.; Sőfér István: A sas és a serleg. Akadémiai arcképek. Bp, 1975.9-25. old. so. Nagy: I. m, 506-509. old.; Rédey íivadar: A Nemzeti Színház története. Az első félévszázad. Bp, 1937.63-223. old.; Magyar színháztörténet 1790-1873. Szerk.: Kerényí Ferenc. Bp., 1990.170-189, 221-233, 264-324. old.
