A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata
pek építészete együtt fejlődött; volt európai román, csúcsíves, renaissance, barokk építészet s az egyes nemzetek, köztük a magyar is, megelégedtek másodrendű tulajdonságok sajátos kiképzésével. Külön stílusuk csak olyan népeknek van, a kik távol állanak az európai kultúrától, s ezek közé Magyarország tartozni nem akar. Csak értelmetlen álhazafiság kívánhat külön magyar stílust, mely merő ellentéte volna Szt. Istvántól Széchenyiig minden nagy magyar kulturális törekvésnek. Különben is pár szegényes székely kapuból, tulipántos ládából, szűrből építő stílust teremteni lehetetlenség. De ha volna is benne lehetség, sőt ha volna is hagyományos nemzeti stílusunk, akkor sem szabadna azt használnunk mai építkezésünkben. Emlékeit kegyeletesen őriznők, de mi magunk a többi Európához csatlakoznánk s csak az európai művészet magyar árnyalatát iparkodnánk kialakítani. Ez a magyar művészet józanul fölfogott kötelessége." 46 A lipótvárosi zsinagóga-pályázaton nemcsak az új építészgeneráció tűnt föl, hanem vele párhuzamosan a modern magyar művészet szinte máig élő vitája a nemzeti és az európai meghatározottságról. A konzervativizmus és a korszerűség, a nemzeti és az európai vitájából a következő években a korszerű nemzeti építészetet hirdető Lechner Ödön és iskolája került ki győztesen, hozzá csatlakozott Komor Marcell is és a pályázók közül Bálint és Jámbor, Lajta, Márkus és a Vágó fivérek, hogy látókörük bővültével, mintegy tíz év múlva már mindnyájan a korszerű „európai művészet magyar árnyalatát" iparkodjanak kialakítani. A második pályázat A zsinagógaépítés módozatairól folytatott vitával párhuzamosan a Pesti Izraelita Hitközség — a szokásoknak megfelelően — a pályázat nyerteseinek, díjazottjainak részvételével újabb szűkkörű pályázatot hirdetett. A pályázat kiírásának idejéről és feltételeiről nincs pontos információnk, a bírálati jegyzőkönyv sem ismert, mindössze az Egyenlőség-ben megjelent híradásból és három fennmaradt pályatervből tudunk következtetni a pályázat idejére és eredményére. Az 1899. december 31-i számban a hitközség néhány nappal korábbi ülésén elhangzottakról számolt be: „Miután a kiirt első pályázat végleges eredménnyel nem járt, uj szűkebb pályázatra kérték azon tervek készitőit, melyek az első pályázat alkalmával föltűntek. Ezen szűkebb pályázaton hatan nyolc tervvel vettek részt. A terveket a minap látta a jury, amelyen Wallot Pál titk. tanácsos, a drezdai művészeti akadémia tanára, König Károly, a bécsi technikai főiskola tanára, Wellisch Alfréd és Schmahl S.H. budapesti müépitők vettek részt. A biráló bizottság hosszas tanácskozás után abban a nézetben állapodott meg, hogy a tervek az előbbiekhez való viszonylatban haladást tüntetnek föl, sőt egynéhány a részletekben figyelemre méltó szépségekkel is maga felé irá46. Meiler Simon: A budapesti új zsidó templom. In: Évkönyv— kiadja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat (IMIT Évkönyv) XI. (1900) 280-286. old.
