A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata
nyitja az érdeklődést, mindazonáltal abban a formában, amint vannak, egyik tervet sem ajánlhatják megvalósításra. A tervek ezenfölül olyanok, melyek megvalósítás esetén megannyian túllépnék az előirányzott egy millió forintnyi építési költséget. A helyzet tehát ma az, hogy a szűkebb második pályázat után sincs olyan templomterv, melynek alapján a lipótvárosi uj zsinagóga építéséhez lehetne fogni, s a további teendők felől az elöljáróság fog határozni. E híradásból kiderül, hogy a második pályázat 1899-ben volt és nem 1901-ben, mint az irodalomban tévesen szerepel. Ezt az időpontot megerősíti, hogy Foerk Ernő hagyatékában 1899. október 31-i és Schickedanz Albertéban 1899. november 1-i dátummal találhatók tervek a lipótvárosi zsinagógához. A fentiekből következtethetően 1899. november eleji határidővel volt kiírva a pályázat. Díjat e második pályázaton nem adtak ki, mert arról a híradás tudósított volna. A bíráló bizottság összetétele megváltozott. Két külföldi építészt hívtak meg ekkor is: Kari Königet Bécsből — ő volt az egyetlen, aki az első bizottságnak is tagja volt-— és Paul Wallotot, a berlini Reichstag épületének tervezőjét, aki természetesen sokkal nagyobb tekintély volt a szakmában, mint a korábban közreműködő bécsi Wilhelm Stiassny. (Arról nincs tudomásunk, hogy milyen meggondolások alapján esett a választás Wallotra.) A két magyar zsűritag közül Schmahl Henrik általunk ismeretlen okból kapott 47. A pesti uj zsidó templom. Egyenlőség, 18. (1899) december 31. 9. old. 48. Gerle János, Kovács A., Makovecz I.: A századforduló magyar meghívást, míg a tekintélyes építészt, Wel lisch Alfréd — aki baranyavári Ullmann Mór György vejeként a prominens zsidó nagypolgári körökkel is szoros kapcsolatban állt, és akit a fiatal tehetségek támogatójaként is számontartottak (az ő nevét viselte az általa alapított két Wellisch-pályázat műegyetemista, illetve pályakezdő építészeknek) — meghívásával az „Objectivus" cikkben megfogalmazott, de valószínűleg általános kívánságot tudták kielégíteni, hogy legyen a zsűriben olyan építész szakember, aki a zsidó tradíciókat kellőképpen ismeri. Az Egyenlőség idézett írásának második fele már nem hivatalos információt közöl, hanem „magánértesüléseket", miszerint: „...van a tervek közt, nem is egy, olyan, mely könnyen megejthető változtatások után alkalmas volna a megvalósításra. Három terv vonja magára a figyelmet, az egyik Jámbor és Bálinté, a másik Förk Ernőé az első dij egyik nyerője, a harmadik Leitersdorfer Béla egyik terve. Ez a három terv jöhet leginkább számba. Értesüléseink szerint valószínűleg a Jámbor és Bálint terve alapján fogják a lipótvárosi uj templom építésének kérdését megoldani, a mely esetben tehát nincs kizárva, hogy Jámbor és Bálint terve ujabb módosításoknak lesz alávetve." Tudható tehát, hogy a második pályázatra tervet küldött Foerk Ernő, Bálint és Jámbor, Lajta Béla többet, Schickedanz és Herzog feltehetően két tervet; a fent említett hat pályázó nyolc terve közül tudomásunk van négy pályázó hat tervéről, építészete. Bp., 1990.51. old.; A zsidó Budapest, szerk. Komoróczy Géza Bp, 1995.11.441. old.
