A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

járt, és az egyetlen megoldást Otto Wagner . , . -45 építészete tudja nyújtani. A vitát Meiler Simon zárta le az IMIT 1900-as Evkönyvében. A fiatal művészet­történész a hosszházas-centrális elrende­zés, illetve a kupolaépítés kérdéseit mű­vészettörténeti távlatból tárgyalta: az újabb zsinagógáknál, ahol az Al-Memor a központi helyről a szentély elé került, el­veszett a centrális elrendezés indoka; a ku­pola, amely a toronynál kevésbé kötődik a keresztény templomfogalomhoz, és „mo­numentális hatásra nagyon alkalmas, szin­te hatásvadászatra csábít", a budapesti pá­lyázaton is központi szerepet kapott, holott a zsidó templomban a hajók keresztezésé­nek mellőzése miatt nem alkalmazható négyczct fölé, tehát az egész teret kell vele lefödni, „a templom csupa kupola, megfe­lelő alépítmény nélkül. Ilyen volt az em­lített pályázat első díjjal kitüntetett terve: egy úgyszólván a puszta földre borított ren­geteg süveg." A stíluskeresést és -keverést is eleve kudarcra kéltnek látta, a modern zsinagógában „tágas, világos teremre van szükség, hol a közönség láthat, tisztán hall­hat és nyugodtan olvashat imakönyvéből". Ennek kielégítésére a történeti stílusok azonban nem alkalmasak, s ahogy a korai keresztények a saját céljukra nem alkal­mazható, szűk cellájú római templomot el­vetették, s a nekik megfelelő bazilikát — vásárcsarnokot — alakították át templo­mukká, úgy a mai zsidóságnak is a csarnok­építészet eszközeit kellene új templomai építésekor igénybe vennie. Melier Simon már fiatalon is ismerte a közönséget annyi­ra, hogy tudta: „Gyakorlati szempontból a kérdés szinte fölösleges. A vallás conserva­tiv; szívesen ragaszkodik a régi formákhoz; nálunk a művészeti kérdésekben külön­ben is erős a conservativizmus; az új művé­szetben kevés a bizalom; viszonyaink kö­zött modern templomról egyelőre szó sem lehet." Meiler figyelmét elkerülte az a szempont, hogy a Pesti Izraelita Hitközség kifejezetten monumentális templomot, nem pedig tárgyszerű imaházat kívánt épí­teni az előirányzott egymillió forintjából. A történeti stílusok elvetésében, a mo­dern építészet igenlésében közel jutott egymáshoz Ludwig Hevesi, Komor Mar­cell és Meiler Simon, de az meglehetősen távol állott egymástól, amit modern stílu­son értettek. Hevesi Ottó Wagner érett stílusát (nem a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát!). Komor összekapcsolta a mo­dernséget a nemzeti szellemmel, és bár nem nevezte néven, Lechner Ödön irány­zatát tekintette irányadónak — és ezen a ponton szembekerült Mellerrel. „A »ma­gyar nemzeti stilus « -— fiatal építészetünk­nek halálos veszedelme — ezen a pályáza­ton is felütötte fejét. Egy teljesen jelen­téktelen, ízléstelen terv kapta a pályázaton a második díjat; nyilvánvalóan csak azért, mert stílusa állítólag magyar nemzeti. Nincs szó, mely ezt a művészeti megtéve­lyedést eléggé keményen ostorozza. Ma­gyar nemzeti építő stilus nincs és nem is volt; ép oly kevéssé, mint olasz, franczia vagy német nemzeti stilus. A modern né­45. l.H-i. [Ludwig Hevesi]: Wie soll mann den Leopoldstadter Tempel bauen? — Ein Vorschlag zur Güte. Pester Lloyd, 1899. 8. April.

Next

/
Oldalképek
Tartalom