A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"
az általa tervezett Kálvin téri elhelyezés érvényesítése érdekében, és ugyanakkor a szaksajtóban is megjelentette a tervet. A Kálvin téri református templom lebontásáról van szó. Igen, vannak olyan városrendezési elképzelések, amelyekre mai szemmel nézve csak azt lehet mondani: őrület. Le akarták bontani és újra felépíteni vagy odébb tolni a Belvárosi templomot, ugyanez fenyegette a Deák téri templomot és az egész ottani klasszicista épületegyüttest, és felmerült az is, hogy a Kálvin téri református templom és a csatlakozó épületek kb. háromszög alakú tömbjét szabályozzák és újraépítsék, vagy valamilyen más funkciót tegyenek oda. Czigler 1900-ban közzétett javaslata szerint a Nemzeti Színházat. A legváratlanabb és a legkevésbé ismert terv az Astoria kereszteződéshez, a Rákóczi lit tengelyébe helyezi a Nemzeti Színházat. Ez nem ismeretlen elképzelés, mert Rozinay István 1907-ben a legismertebb szaklapban publikálta elgondolását, így a kutatás könnyen megtalálta. A szerző annyira beleszeretett ebbe az ötletébe, hogy két évtizeddel később újra előterjesztette, változatlan formában. Ennek a tervnek az volt az alapja, hogy a Rákóczi út torkolata a Kossuth Lajos utca létesítése, tehát a korábbi Hatvani utca kiszélesítése és az Erzsébet-híd megépülte után szűknek tűnt, ki akarták szélesíteni. Ennek áldozatául esett volna a Nemzeti Színház bérháza — tulajdonképpen ez volt az egyik döntő momentum, ami miatt a régi helyen való új építkezés lehetőnek tűnt, mert az a kizáró ok, hogy a bérház is megsemmisülne, erejét vesztette, hiszen a bérházat városszabályozási okokból amúgy is le akarták bontani. Rozinay tehát egy nagy torkolatszélesítési tervet dolgozott ki, egészen a Dohány utcáig érő hatalmas teret létesített volna. Ennek a térnek a kellős közepére helyezte a Nemzeti Színházat. Mai szemmel nézve meghökkentő, hogy a kocsiforgalom minden oldalról körbevenne egy ilyen nagy gyalogosforgalmú középületet, valahogy úgy, mint Párizsban a Diadalívet. Hogyan lehetett volna hozzáférni a színházhoz, hiszen gyalogos aluljáróval ekkor még nem számoltak? A zaj is tűrhetetlen mértékű lett volna egy idő után. De hát akkoriban a közúti forgalom lényegesen kisebb volt, mint akárcsak néhány évvel később, nem tűnt a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak egy ilyen tervezet. Az egyik legérdekesebb újonnan előkerült dokumentum a fővárosi mérnöki hivatal által számba vett elhelyezési lehetőségeket ábrázolja. Melyik lehetőség volt esélyes ezek közül?
