A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"

Rozinay István szabályozási terve a Rákóczi út torkolatára (1907) Amikor Széli Kálmán 1899-ben a fővároshoz fordult telekért, akkor a főváros tanácsa a kérelmet— mint minden műszaki ügyet — a mérnöki hivatalnak adta ki véleményezésre. A mérnöki hivatal pedig nagyon becsületes munkát végzett. Megkérdezte a színház intendánsát, hogy mi lenne a helyigénye, és ennek ismeretében vette számba az összes létező vagy elképzelhető, vagy reálisan el nem képzelhető, csak elvileg lehetséges helyet. Az intendáns ebben az időben történetesen az a Keglevich István volt, aki egyéni elgondolással rendelkezett a színház helyigényéről. Úgy vélte, hogy a színház mint a nagy bérházaknál alacsonyabb épület nemcsak szabadon álló elhelyezést és megfelelő rálátást biztosító előteret igényel, hanem a két oldalán is jelentős területet kell szabadon hagyni, hogy ne nyomják el a környező épületek. Ez hihetetlen nagy helyigényt jelentett volna, aminek a fővárosban nem lehetett megfelelni. Nem véletlen, hogy Keglevich lett az élharcosa annak az elképzelésnek, hogy az új Nemzeti Színház az Erzsébet téren épüljön fel, mert ott valóban nagy parkosított terület állt rendelkezésre. Minden oldalról megvolt a megfelelő szabad terület, de lényegében sehol másutt. Ez az ötlet a mérnöki hivatal előterjesztéséből származott, melynek szövege eddig sem volt teljesen ismeretlen a kutatás számára, hiszen nyomtatásban megjelent a Fővárosi Közlönyben. Ami frissen került elő, az a jelentést kísérő helyszínrajz, amelyen térképre vetítették az elhelyezési lehetőségeket. Elképesztően sokat, fel-