A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"

Az átalakított Nemzeti Színház és bérháza a 19. század végén badon álló elrendezéssel lehet építeni. Más kérdés, hogy ez nem mindig így történt a későbbiekben, de a Nemzeti Színház zárt sorba építésére nem lehetett gondolni. (Különálló bérház pedig irreálissá növelte volna a területszükségletet.) A másik fontos probléma a helykérdés volt. A Nemzeti Színház csak a város centrumában állhatott, tehát sűrűn beépített városrészben kellett helyet találni, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy kisajátításra, már álló épületek megvásárlására és lebontására volt szükség, ami horribilis költséggel járt volna. Ezért szükségszerűen alakult úgy, hogy a telekkeresési próbálkozások vagy valamilyen nagyszabású városrendezési akcióhoz kapcsolódtak (pl. a Belvárosnak a Ferenciek terétől a Dunapartig terjedő teljes lebontásához és az Erzsébet-híd építése kapcsán történt szabályozásához), vagy pedig egy fájdalmasabb lehetőséget hoztak szóba, valamelyik városi tér beépítését. Logikus lett volna a fővárostól telket kérni, hiszen a városi hatóság közhasznú cél esetében számtalanszor adott, csakhogy erre egyszer már sor került. Még a Széchenyi-féle kezdeményezés kapcsán adományozott Pest városa egy Duna-parti telket. (Ma ez az Akadémia előtere, a mostani Roosevelt tér északi része.) A Lánchíd miatt ezt a helyet a későbbiekben már nem lehetett beépíteni. A fő-