Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - KRÚDY GYULA Kötéltáncosnőt szeretni!

Kötéltáncosnőt szeretni! KRÚDY GYULA Szindbád beszélte az alábbi történetet, amelyből megtudjuk, hogy milyen önzők a fél fiak: — Szerettem azt az angyalképű lányt, aki kibontott, hosszú fürtjeivel esténként a céltábla elé állott a Kraváll orfeum színpadán, amíg partnere, Carter úr, különböző mutatványokat végzett körülötte. Vad indián törzsfőnöknek öltözött, lóháton jelent meg a színpadon, és az övébe dugott késeket mindaddig hajingálta a nyeregből a céltábla előtt álló hölgy felé, amíg késeivel körültűzködte a leány alakját. A hajintós kések, hegyükkel a deszkába fúródva körülremegték a szűz alakját. Mikor utolsó kését is eldobta övéből Carter úr, felkiáltott, mint a saskeselyű, az orfeum zenekarában megszólaltak a dobok és trombiták, az érzékeny nagybőgős két karjával kapott hangszere után, és a diadalmas mars hangjaira: kék szemű, porcelán képű angyal lenge ruhájában kiugrott a kések közül, és bukfencet vetett az ájultságáből alig magához tért közönség előtt. — S ilyenkor nemcsak a pincérek tapsoltak az orfeum nézőterén, hanem mindenki, aki a kezét tudta mozdítani. — Szerettem Carter úr éjszemű hölgyét, akinek színe piros volt, mint a szerelmes szívé, és ugyancsak szív alakú volt az arcocskája; fekete bársonyból való szív volt mellére varrva, üvegszívet tartott feje felé emelt kezében, amelyet Carter úr minden este ellőtt a Kraváll orfeum színpadán, miután mormon létére több felesége volt. Hosszú csövű puskával jelent meg e mutatványhoz Carter úr, minden tárgyat lelőtt, amelyet az éjszemű, szívzsibbasztó tekintetű barna hölgy a kezébe vett, vagy a lába ujjaira helyezett, amidőn az egyik lábszárát a feje felé nyújtotta, és idomai felejthetetlen emléket hagytak a néző szívében, hogy még a parókás karmester is visszafojtott lélegzettel ült pulpitusán, holott az volt a szokása, hogy a mii-