Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón
fürdőhirdetések mankót összetörő izmos alakja; a cél ugyanis itt nem annyira az egészség, a meggyógyulás absztrakt kifejezése, hanem a sósborszesz társadalmi környezetbe való belehelyezése. A vásárló az űri osztállyal azonosulhat „szenvedése közben", s a gyógyulás egyben eleganciát, azaz a társadalmi elismertséget is ígér. A sósborszesz egy másik nagyméretű ábrás hirdetésén a középkori tudós, egy alkimista nyújtja át a sósborszeszes üveget a szer áldásaiban részesülni kívánóknak 61 . A kép arra a kettős értékrendre utal, melynek jegyében Erényi a „modern" korban terjeszteni kívánja áruját. Már az öreg tudós szerepeltetése is a tudományok korának image-ét erősíti, ezt erősíti meg a következő reklámszöveg is: „Pedig nem is csodaszer, csak egy tudományos alapon szerencsésen megoldott vegyi probléma. ...frissítő, hűsítő, edző, fájdalomcsillapító, a mi természetszerűleg jótékonyan hat minden szervezetre és a gyógyulási processust nagyban elősegíti." 62 A szóhasználat, a gyógyulási „processus" kifejezés is erősíti a dolog tudományosságát. Bár Erényi sem tagadhatja, hogy a minden problémát megoldó terméke: „Nem csodaszer, de csodálatos és biztos a hatása." 63 A verseny nem csak a cipőiparban és kereskedelemben igen kiélezett a századforduló Magyarországán, de a kozmetikumok és a gyógykészítmények körén belül is. Itt is szó esik a termék magyar voltáról, mint aminek különleges reklámértéke van. 61. Kis Újság, 1906. december 23.7. old. 62. Kis Újság, 1906. december 9.7. old. 63. Kis Újság, 1906. december 30.7. old. Erényi páncélos lovagok csatáját ábrázoló képet közöl egy hirdetésében, a viaskodók közül a magyar Diana végül győzedelmeskedik a külföldi termékeket megszemélyesítő lovagok fölött 64 . Egyszerre ábrázolja az árut nemzeti és minőségi termékként, ezért nem is kényszerül olyan verbális megnyilatkozásra, mint az a kecskeméti cipész, aki hirdetésében így fogalmazott: „Le a komisz cseh karlsbadi czipőkkel! /Le a komisz gyári czipőkkel!/ Le az idegen ronggyal!/Pártoljuk kizárólag az itthon készült/ jó munkálatú/czipőket..." 65 Erényi tehát szintén alkalmazkodik korához, s felveszi, ha nem is forgalmazott árui, de forgalmazott értékei közé a magyar iparpártolást. Az említett és elsősorban a koalíciós válság legkeményebb időszakában, 1906 első hónapjaiban alkalmazott csataképen kívül, amikor a „Győz a magyar!" kifejezést még sokféleképpen érthették, egyes lapok Nyílttér rovatában, szokott hirdetésein kívül, azokat változatlanul hagyva egy sor „Tulipándalt", azaz a termékeket a „nemzeti virággal", a nemzeti mozgalommal összekapcsoló versikét publikál. Ekkor a koalíció már uralomra került, és vele a Ttdipánszövetség is etablirozottá vált. 1906 őszén egy-két új ,,copy"-n megjelennek a „Teljesen magyar készítmény", a „Tulipán védjegy" kifejezések, de inkább csak kiegészítik a reklámok korábban megszokott formáit, és legföljebb gazdagítják, de semmiféleképpen sem határozzák meg azok tartalmát. 64. A Nap, 1906. január 24.11. old. 65. Kecskeméti Lapok, 1907. március 12.4. old.
