Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Azt! ÖRDÖG S. Miért? LISZKA. Mert meguntam az életet! ÖRDÖG S. (Kínosan.) Óh büntető isten! hát ilyen a kezed?... (Nagy küzdelemmel feláll.) Nem, nem halok meg; csak azért se! te se! mi még jó időket élünk! Perbe szállok miattad istennel, megtagadom jóságát ezerszer, ha most rossz lesz hozzánk! LISZKA. Mrawesák! az istenre kérem! hívjon orvost, vagy valakit ide! MRAWCCSÁK. Ja ja! (A pintli re néz.) LISZKA. De siessen, mert rögtön vége! MRAWCSAK. Ja, ja, megyek! (El.) ÖRDÖG S. (Megrázkódik.) Jaj! minő pokolégés van egész testemben!... Tarts!... vagy majd én tartalak!... (Megfogja, nézi.) Lyányom vagy?... az én lyányom?... Az ördög angyala?! (Szivéreszőrit)

;

a.) Az vagy, az, szived veréséről megérezem, űgy dobog, mint enyim!... (Nézi.) Óh de szép vagy, éppen mint én voltam!... (Egyszerre erélylyel.) De jó vagy-e még, mondd meg? LISZKA. Nem ismerem a bűnt! ÖRDÖG S. Úgy áldott az Úr, ha attól megóvott! Jaj! ez a halál keze!... (Összeroskad ismét, Liszka lábaihoz.) Végem... végem... (RámeredLiszkára.) Imádkozz... imádkozz... mert tied a dicsőség... mind örökké... ámen... (Meghal.) LISZKA. Anyám! anyám!... meghalt! Oh jaj! én voltam gyilkosa!... most marén is megérdemlem a halált! (Az asztalon levő másik üvegből iszik, aztán az anyja mellé térdel, de előbb a Mrawesák pintli jét az anyja feje alá teszi.) NEGYEDIK JELENET. MRAWCSAK. VOLT. (Befut a másik szobába.) MRAWCCSÁK. Hej urakok! doktorok! barátok! gyónni hamar velem! MIKLÓS és ÁBRIS. Hova? MRAWCCSÁK. Ide, kis korcsmába. MIKLÓS és ÁBRIS. Minek? MRAWCCSÁK. Kettőnk haldoklanak! MIKLÓS. Kik? MRAWCCSÁK. Lizika, meg az anyja? MIKLÓS. Liszka, meg az anyja? MRAWCCSÁK. Jaja! csak gyünni, no, hamar! MIKLÓS. No hát menjünk! (Elmind.)