Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

vagy; de lennél bár a legnagyobb ellenségem egyetlen magzatja, még akkor is kérve intenélek: hogy maradj becsületes!! ... Te lány! tudod-e. hogy mi az?! koldus a nélkül a király, s király— ha birja, vele a koldus is! LISZKA. Én nem úgy tapasztalom! ÖRDÖG S. Példát mondok, ha kell. LISZKA. Példa vagyok én is! ÖRDÖG S. Én tán nagyobb? LISZKA. Ki tudja? ÖRDÖG S. Tizenhat esztendőt töltöttem börtönben. LISZKA. Miért? ÖRDÖG S. Mert letértem a becsület útjáról! Hites férjem mellett szeretőt tartottam, s mennél jobban megszerettem a bűnt, annál jobban gyűlöltem az igazt, becsületest! ... Gyerekem volt... LISZKA. (Balsejtelemmel:) Kitől? ÖRDÖG S. Férjemtől ... de ugy gyűlöltem azt is, mint tulajdon apját, bezzeg szeretném most! ... S mikor a rút bűn fekélye egészen elterjedt szívemen, pokol lett életem, az ördögök játsztak, incselkedtek velem! ... Te lyány! ha valaha életedben megkísért a gonosz, Isten nevét kiáltsd és kérd: hogy védelmedre tegyen, ha kell, csodát. LISZKA. Tovább... tovább... ÖRDÖG S. Fiát még most se érted, hogy mire vitt a gonosz? LISZKA. Nem! ÖRDÖG S. No hát neked megmondom, ajkamra veszem, a mit lelkem tagadni szeret, kimondom, hogy tanulj: — megöltem férjemet! LISZKA. Szent Isten! ÖRDÖG S. Ne félj! megbűnhődtem érte! (Szivét veri.) Itt, itt lakik a biró!... LISZKA. (Lázasan.) S hogy hittak a férjét? ÖRDÖG S. Angyal Pál! LISZKA. (Rendkívüli meglepetéssel.) Angyal? Óh mindenható Isten!... ÖRDÖG S. No, mi lelt?... LISZKA. (Meredten nézi anyját, majd megfogja, küzd, mintha megnémultvolna, végre zokogva felkiált.) Óh anyám! anyám, anyám!! (Összeroskad.) ÖRDÖG S. Mit mondtál? ... én a te anyád?... hát ki vagy?... beszélj!... (Mellétérdel, fel akarja emelni, nem bírja.) Hallod? no nyisd fel már a szemed! mert az enyim is kifut, ha igy csorog könnye! (Mrawcsákhoz.) Te gyer már, segíts! MRAWCSAK. (Oda megy.) No Lizika! mi baj? ÖRDÖG S. Mi baj? látod hogy elszédült!... hamarcsak valamit!... (Felültetik, ott, a hol elesett s Mrawesák tartja a fejét, Ördög Sára meglátja a mérges