Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Muszáj! ÖRDÖG S. No, nem tudom, ki szült? de annyi igaz, hogy anyádnak nem lehetsz öröme! MRAWCCSÁK. ((Leszedi a gyürü kjeiét.) No, itt adolsz fele; — fele feleség, fele zur! jó? LISZKA. Nekem mind kell! ÖRDÖG S. Te lány, ne ronstd meg az életedet, hisz még fiatal vagy! ... Hát nem látod, hogy kivel van dolgod? LISZKA. Ej, tudom én, hogy mit csinálok! MRAWCCSÁK. Még adolsz kettő! (Nagylelkűén.) No, három! meg egy óra, meg egy lancz! LISZK Mondom, hogy nekem valamennyi kell! MRAWCCSÁK. Hiszen mind lesz tied, ha leszel enyim igazi feleség! LISZKA. Nekem most kell! MRAWCCSÁK. (Gyanakodva.) Most? LISZKA. (Követetőleg.) Igen is, most! MRAWCCSÁK. Hogy aztán megszökje vele, hogy engem kijatsza. Mos mar krigszt nix! nye más nyics! nem kapolsz semmise! (Megfordul, eizasztalhoz megy, s visszapakol mindent.) LISZKA. (Indulatosan utána megy, hogy erőszakkal elvegye.) De fogadom istenemre, hogy enyim lesz! ÖRDÖG S. (Útját állja, megfogja, s lassú hangon.) Megvesztél? nem látod, hogy ez csak kirabolt kincs lehet? LISZKA. Tudom, s éppen azért! ÖRDÖG S. (Bámul.) Ki vagy te, lány, hogy ilyen rossz lélek szorult beléd? LISZKA. Ördög Liszka! ÖRDÖG S. (Döbbenve.) Ördög? Honnan származol? LISZKA. A megölt Angyaltól. ÖRDÖG S. Értelmesen beszélj! LISZKA. Jobban nem tudok! De hát maga kicsoda? ÖRDÖG S. Én is Ördög vagyok; de a te korodban még Angyalnak hittak. LISZKA. (Nézi, sejtelmes borzalommal.) S mért lett Ördög? ÖRDÖG S. Mert a bűn az Éva almájába harapott! ... LISZKA. Most meg én nem értem. ÖRDÖG S. Ne is értsd meg soha! mert hejh! a kóbor kutyánál is roszszabb sorsa van a bűnös, becstelen személynek. LISZKA. Honnan tudja? ÖRDÖG S. Abban őszültem meg! Az tett semmivé, az üldöz úton, ófelen; az az átok rajtam. (Igaz, mély érzéssel.) Oh te lány, én nem tudom, ki