Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. (Magában, összekulcsolt kézzel, az asztalra könyökölve.) Ha gyónni kell előtted, Istenem, gyónok! Tudod minden bűnöm, én csak egyet tudok, hogy szent nevedre szidalmakat szórtam, s ha az átok azért fogamzott meg rajtam, űgy bocsád meg bűnömet, kinos halálomban! ... Jaj! milyen verejtékes a homlokom! ... (az előtte levő félig telt üveget megkapja s görcsösen tartja, nézi.) Ölsz-e már? vagy többet kérsz magadból? ... űgy-c többet, mert ha ezt már mind megittam volna, régen halva volnék! ... (Inni akar, de megborzad

s eltolja magától.) Rossz, mint a méreg! ... (Hirtelen utána kap.) Ej gyáva! idd ki, jól, fenékig! (A szájához veszi.) MRAWCCSÁK. (Ebben aperezben feléjök fordul, Liszkához megy, megfogja kezét, nem engedi inni.) No! most néz meg, ki vágyom? ÖRDÖG SÁRA. (Meglepetve, nagy hangon. /Tyüh! fogontatta! ez már valami! MRAWCCSÁK. (Kevélyen végigsétál előttük.) No, hat nem vágyom ín nagyságos zur? ha?! (Liszka elé áll.) Lizika! (Gyűrűs ujjával állát ezirógatja.) Satzika! úgy-e — ha? LISZKA. ((A meglepetéstől meredten áll s néz.) Teremtő szent Isten! ez mind a mi smukkunk! MRAWCCSÁK. Úgy-e szép, ha? LISZKA. Nagyon szép! (Magában, lázasan.) Oh, csak addig éltess teremtő Istenem, míg ez a bűn a világ előtt fényesre kiderül! MRAWCCSÁK. (Liszka mellé áll s az arany és ezüst pénzt dicsekedve mutogatja.) Hat meg ez ni? meg ez?... ha? LISZKA. (Magában.) A pénz is mind nála! Óh, mit csináljak most? ... (Fent, tetsző hízelgéssel.) Jaj, de sok szép pénz! MRAWCCSÁK. Latolsz? ez mind lesz tied, ha gyüsz velem Olajos országba, és szertelsz engem. No, Lizika! dusicska, satzika, gyüsz? ha? LISZKA. (Határozottan.) Megyek! MRAWCCSÁK. (Örömében nagyot ugrik.) Bravo! iljen! iljen! Zsidóka! hej, hej ! sag mos mig rumot, theát, krampampulit, sokat! (Nevető örömmel szerelmeskedve ölelni akarja Liszkát.) Hihihi! jaj! szíp Lizika, puszika engem tied, — na! ... (Csókra tartja száját.) LISZKA. Majd máskor. MRAWCCSÁK. De adolsz neked szíp gyürü, karikakas, ni. (Lehúzza ujjáról, a Liszkáéra akarja húzni.) No, nesze! LISZKA. Egy gyürü? Az nem kell! Adja ide mind! MRAWCCSÁK. (Ránéz.) Mind? LISZKA. Hát! Hiszen egy gyűrűért csak nem szerethetem!? ÖRDÖG S. (Ismét a botránkozás és bosszúság hangján.) Te lány! hát alkuszol vele?