Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. (Visszaesve valódi természetébe, elmerül s a kérdés bántólag hat reel.) Mit tudom én? MRAWC CSAK. (Gyöngéden vállára teszi kezét.) Hisz magának mondta, sokszor mondta, hogy van neked minden. LISZKA. (Vállat von.) Ej, bánom is én! MRAWCSAK. Hat maga se hisz? LISZKA. Nem! MRAWCSAK. Igazan? LISZKA. Ugyan hagyjon már békét! MRAWCCSÁK. (Elfordul—magában.) Ahá! most jutja őszibe valami, azir nem szereti engem, hogy nem láta semmi! Most előveszem utolsó manőver, s kirukkolja előtte, mint igazi gavalír! (Fenn Liszkához.) Hat csak nem hiszi? nem? LISZKA. (Oda vetve.) Nem hiszek én semmi! MRAWCCSÁK. No wart! (Lázas sietséggel felbontja a pintlit, s abból egy öltözet fekete ruhát vesz ki, a nadrágot az asztal végére teríti, úgy hogy a két szára lecsüng, a frakkot felveszi, s egy ruganyos magas tetejű kalapot a fejére tesz.) LISZKA. (Ezalatt háttal leül s bágyadtság mutatkozik rajta.) Jaj! ... már a fejem szédül ... talán nincs messze az óra? ... Oh, ha most itt volnál s a szivembe néznél, bús sorsomon, tudom, hogy elkeserednél! ... MIKLÓS. (Éppen úgy, emlékeivelfoglalkozva.) Soh' se felejtem el! ... nem lesz az én bánatomnak soha vége... meg vagyok én égve! ... ÖRDÖG S. (Liszkáthosszasan nézve, magában.) Eszembe jut bűnöm, ha bankódét látok ... Rajtam van az átok! ... (Kis szünet, mind el van merülve.) MRAWCCSÁK. (Felöltözve hetykén.) No? ki vágyom én, mi vágyom én, ha?! LISZKA. (Ráse néz.) MRAWCCSÁK. Lizika! Satzika! nézni engem. LISZKA. (Ráse néz.) Látom! MRAWCCSÁK. Nem latolsz! ÖRDÖG SÁRA. Ugyan mit nézne rajtad? MRAWCCSÁK. Te, klcpsidra vínsig, adok neked egyet. (Pofontmutat.) Lizika! LISZKA. Hagyjon már békét! MRAWCCSÁK. Ura! no wart! most csinálok legislcgtitolsó strun ha ez sem hasznai, akkor Mrawesák alo mars, hamar in die V-à\ac\\-à\.(Háttalfordul, felrakja a gyűrűket, óralánczot, előbb a nadrágot a másik nadrágra felhúzza.) MIKLÓS. (A ezigányhoz.) Berczikém! üveg hangon, gyémántosan azt a nótát, hogy „Lehullott a fehér rózsa levele!" (Elkezdik s a leglágyabb adagióvaljátszák.)