Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

NŐK. (Megfogják.) Ah, nem, nem! LORINCZ. (Gyürkőzik s ki akar szabadulni.) Már most csak azért is! Bocsássanak! NŐK. Nem, nem! MRAWCSAK. (Neveti.) No, kom her! (Ujjávalhívja.) Gyiisz, gyüsz! LORINCZ. Nézzék, kinevet a betyár! engem nevet! ereszszenek már el! (Kirántja magát.) KILENCEDIK JELENET. JEGYZŐ. BÍRÓ. (Többiek. 1. 2. asszony, férfi, valamint már korábban az utczán a kapu előtt megjelent egy bámészkodó, nők, férfiak, munkából kilépett mesterember, suszterinas, szabóin eis, szóval: egy kisvárosi utezai elem, egy pár szombatoséin öltözött öregebb zsidó és zsidó-asszony, — ezek egész felvonás alatt lassan begy ülnek, úgy hogy végre a színpad tömve van a fent nevezett tarka képpel.) JEGYZŐ. (Közbe lép.) Mi az? mit csinálnak itt? LORINCZ. Kérem, jegyző ur, jó, hogy tetszett jönni, mert ki hajítottam volna! JEGYZŐ. Kit? LORINCZ. Ezt a sehonnai csavargót! MRAWCSAK. Nix csavargó! pecsületcs ember! JEGYZŐ. (Mrawesákra.) Hát ki ez? LORINCZ. Nem tudjuk, hanem erővel belénk kötött! JEGYZŐ. Hogy-hogy? RÉZI. (Eltolja Lőrinézet.) Lassan, ezt majd én mondom cl! JEGYZŐ. (Csak röviden, kurtán, Rézi, mert a te nyelved ismerem! RÉZI. Ne féljen, se nem toldom, se meg nem kuttítom! Hát a berzenczi pandúr kísérte be őket. JEGYZŐ. Kiket? RÉZI. Ezt, meg azt a szégyenlős leányt ni! Azt mondta, hogy Pestről küldik haza per „zsupp"! Igaz-e, Péter? PETER. Igaz a! Rám bízta, hogy viseljem gondjukat, hát én meg is tettem. RÉZI. Mi itt mulattunk, s ettünk is valamit, a maradékot pedig annak a szegény éhes lánynak szántuk, oda is vittem neki, én magam, értik-e? én magam! És ez a kenderföldre való úgy rúgta fel a tányért mindenestül, hogv ezer felé szakadt.