Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

JEGYZŐ. Ejnye semmire való! (Mrawcsákhoz.) No várj! hát aztán? RÉZI. Aztán... LŐRINC CZ. (Éppen ágy, mint Kézi előbb.) De ezt már én mondom el! RÉZI. Jól van no! ugy is tudjuk, hogy csak a nyelvével győzi! LORINCZ. (Nagy tűzzel.) Igen is kérem, ő kezdte cl, feltürkőzött és engem duellungra hitt! JEGYZŐ. Még azt is? Elég, lássuk csak, hogy ki és merre van hazája, ha így hireskedik! (Mrawcsákhoz.) Ki vagy? MRAWCSAK. Johann Mrawesák! JEGYZŐ. Hová való! MRAWCSAK. Von Zipczen! Az apád meg volt óber-kellner, az anyád szakácsné. JEGYZŐ. Hát te mi vagy? MRAWCSAK. Vándorló légin! JEGYZŐ. És vén legény! MRAWCSAK. No ja! JEGYZŐ. Mi a mestersége? MRAWCSAK. Suszter, szatlcr, sleifer! JEGYZŐ. Háromféle egyszerre? MRAWCSAK. Ja, van még töbet is! JEGYZŐ. Több is? MRAWC CSAK. Ja, neked van tízféle professzión: suszter, kellner, szatler, schliefer und masiniszt! Én csinálik: blau wasser, tinte, suvix, grojer kész, szalámi, maroni, makaróni. Én pcszélik tízféle nation nyelvet. JEGYZŐ. Mert magad is jó náczió lehetsz! MRAWCSAK. Ja, tutok magyarul, németül, italienisch, rátzisch, swabisch, pszlovenszki, popolizki, böhmisch, kroáczis und walachisch! LORINCZ. Mit? maga tud tízféle nyelvet? mikor tiz szót se tud tisztán elmondani. MRAWCSAK. (Oda vetve.) Te csak hallgass! LORINCZ. (Tűzbe jön.) Pert „te"? Kérem jegyző ur, ez sértés! JEGYZŐ. Igaz! (Mrawcsákhoz.) Maga, a mint látom, most is részeg? MRAWC CSAK. A nain! in ma kevéske itta... JEGYZŐ. S még az a kevés is sok volt, mert nem tudja, mi a kevés! Most pedig kérje meg ezt az urat (Lőrinczet), mert megsértette! A kisasszonyt szintén; s kérje, hogy engedje el a törött tányér árát. Akkor aztán elmehet. MRAWCSAK. (Bámul.) Én? hisz én nem bántotta senki! JEGYZŐ. Dehogy nem! ezt az urat meg akarta verni, a tányért felrúgta, az pedig sok bátorság egy ilyen csavargó „toloncz"-tól. MRAWC CSAK. (Erősen tiltakozik.) Nix csavargó! pecsületes ember!