Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

KONTRÁNÉ. Nem? (Magávalhúzza a szekrényhez.) Hát nem innen vitted el? Úgv-e? no, ne tagadd; te tudtad, hogy itt áll! MIKLÓS. (Meglepetve.) Mi ez? hát ez a pénz veszett el, a mi az enyim volt? KONTRÁNÉ. Tied is, enyim is... KONTRA. No, meg az enyim is! MIKLÓS. S mikor veszett az el? KONTRÁNÉ. A mig oda voltam! MIKLÓS. Igen, de Kontra itthon volt! KONTRA. Itthon; de be voltam csukva! MIKLÓS. Ez hallatlan dolog! KONTRÁNÉ. Hát nem te vitted cl? MIKLÓS. Már hogy vittem volna? nem vagyok én zsivány. KONTRÁNÉ. Akkor hát Liszka lopta el! MIKLÓS. Liszka? KONTRÁNÉ. Bizonyosan ő! MIKLÓS. Az nem lehet! ^ON / , Miért ne lehetne? KONTRANE. MIKLÓS. Mert ismerem, s tudom, hogy becsületes leány! KONTRÁNÉ. Becsületes? csak hidd; az a hited öl meg! MIKLÓS. Hát tudnak rá valamit? KONTRÁNÉ. Hát kell-e több, hogy most bosztiból kirabolt, és hogy ezzel a gyönyörű czifra mákvirággal szemem láttára is ölelkezett! MIKLÓS. Mikor? KONTRÁNÉ. Ma! — azután, hogy te dűlva-fűlva elhagytad a házat! MIKLÓS. Oh jaj neki, hogy ha ez mind igaz! Jöjjenek, menjünk hozzá. KONTRÁNÉ. Hol van? MIKLÓS. Jó helyen: a tizedik számú őrtanyán. KONTRÁNÉ. Hogv került oda? MIKLÓS. Erővel vittem be, mert a Dunába akart ugrani. KONTRÁNÉ. Hát, mert furdalta a lelkiismerete! MIKLÓS. Majd én leszek a lelkiismeret, ha előtte állok! — Menjünk! TIZENHARMADIK JELENET. LISZKA. VOLTAK. MIND. (Meglátva Liszkát, meglepetnek.) Ah!