Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. (A mint belépett, Kontránéelétérdepel.) Édes kedves drága teinsasszony! Látja, visszajöttem, hogy ne mondják utánam meg itt se, hogy szöktem! KONTRÁNÉ. Kelj fel, gyalázatos! LISZKA. Ne haragudjék rám, hisz elmegyek! KONTRÁNÉ. De nem eresztünk ám! LISZKA. Oh, ne kínozzanak tovább; hisz tudják, hogy nekem nincsen apám, nincsen anyám, se pártfogóm sehol! MIKLÓS. (Magában) Mindég ezt hozza fel ártatlan arczával; pedig talán éppen azért hamis teste-lclkc! (Liszkához lép, felrántja térdeplő helyzetéből s merően szembe néz vele.) Liszka! — ezek azt mondják, hogy te elloptad minden pénzünket, és minden ékszert... LISZKA. Én? MIKLÓS. Azt mondják, hogy te! LISZKA. Hát el akarnak egészen veszteni? MIKI /ÓS. Te veszted cl magad magadat, szerencsétlen, ha ki nem vallsz mindent. LISZKA. Maga is azt hiszi, hogy én tettem volna? MIKLÓS. Én nem hiszem, de ha az ellenkezőt be nem bizonyitod, — rád omlik a gyanú! LISZKA. Jól van; most tudok már mindent! KONTRÁNÉ. De mi még nem tudunk! LISZKA. Tőlem nem is tudnak, mert én ártatlan vagyok! KONTRÁNÉ. Ej, lári-fári! azt mondja minden alattomos gonosz. Előre! Rendőr ur! ez lesz az igazi! LISZKA. Hova akarnak vinni? KONTRÁNÉ. Előre, a kapitánysághoz! LISZKA. Oh jaj nekem! miért jöttem vissza? hisz ez a szégyen megöl! (Miklóshoz, letérdel előtte.) Miklós! az isten szent nevére kérem: ne engedje ezt a csúfot ütni rajtam! Megesküszöm a hármas szentségre, meg lelkem üdvösségére, hogy soha még csak szándékomban sem volt lopni, vagy bűnt elkövetni! — Hiszen maga tudja, hogy milyen vagyok! MIKLÓS. Tudom! de mit tegyek, mikor rajtad van a teher? — aztán ha tiszta vagy, ne félj, kiszabadulsz hamar! LISZKA. Jól van! — (Feláll.) Most már megyek! megyek a tömlöczbe, megyek az akasztófa alá; magok pedig csak bizonyítsák rám, hogy megérdemlem a halált igazán! (A függöny legördül.)