Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

sau kutatni, kinyitja a közönséggel szemben lévő szekrény fiókjait, meglepődve a talált pénztől.) Tyűh! van doszt, — elég! (Mohón zsebre rak bankó-, arany- és ezüstpénzt, miközben a préda felettjóizüen nmet.) Ha, ha, ha! (Egy arany elesik, utána akar hajolni, de meggondolja magát s nagylelkű taglejtéssel és szóval ott hagyja.) Legyen seprűnek is! (Ebbenaperczbenacsukatlanajtókitárul,Mrawcsák megijed, lekuporodik a szekrény mellé.) Jaj!... (Kevésszünet. Mrawesák figyel s látja, hogy senkise jön, felemelkedik.) Váljon ki tréfálkozza ilyenkor velem? (A szekrény tetején levősmukkotszedi.) Aha! potyszem aranyóra, — lanezocska is jó lesz! (Keblébe rejti; két-három jó vastag fejes gyürüt ujjára húz.) Aha! ez ippen akkurátusan paszszolja, — ezt istenke nekem csinyaltata! (Kivülaz ufezai ablak felől kocsizörej hallatszik, mely erre a végszóra elhallgat. Mrawesák megrezzen, a gyűrűket lehúzza s keblébe rejti.) Oho! haza meggyüttc hausherr! No Mrawesák utzekaj, hamar, sietve, lauf! (Összehúzza magát, sapkáját leveszi s a kijáráshoz megy, ki akar menni, de hirtelen visszarántja magát.) Jaj! gy unnék, aus ist die mulatság! (Lekuporodik az ajtósarokba. Léptek hallhatók, melyek közelebb-közelebb jönnek, Mrawesák reszket, félelmében féltérdre emelkedik s elkezd gyorsan imádkozni.) Jaj! — Váter unser, der du biszt in Himmel, gehailiget ... légyen meg az akaratod tied, is ne vigy minket kisirtésbe, de szabadíts a gonoszok, mert tied ország, hatalom, dicsőség... (A léptek az ajtó előtt hallhatók, susogva, félve.) Azs na veki veku... (A léptek elhangzottak, nagy lélekzetvétellelfeláll.) Amen! (Gyorsan kinéz s el.) KONTRA. Krizsa! Krizsám lelkem! eressz ki már ('Erősen kopog.) Krizsa! mindjárt megharagszom! — Vagy még most se vagytok itthon? mi? — vagy s ti ke te k va gy o k ? m i ? TIZENEGYEDIK JELENET. KONTRÁNÉ. RENDŐR. KONTRÁNÉ. Mi ez? az ajtó nyitva? RENDŐR. (Nyugodtan.) Nyitva a! KONTRÁNÉ. (Nézia zárt.) Feltörve, kifeszítve! RENDŐR. (Nézi.) Az ám! KONTRÁNÉ. És az a leány nincs sehol! RENDŐR. Nincs a! KONTRÁNÉ. (A szekrényhez rohan, látja, hogy nyitva van és üres.) Szent isten! üres a szekrényem! Nézze rendőr ur, üres! RENDŐR. (Nyugodtan:) Az a! KONTRÁNÉ. És tudja-e, hogv mi volt benne? RENDŐR. Nem én.