Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

csináljak? Fáradt vagyok, beteg vagyok, cukrom van... nem bírom már a munkát... legalábbis nem mindennap... így, ha hárman leszünk, mindegyikünkre jut hetenként két szabadnap, amikor nem kell oroszlánbőrbe bújnunk, hanem csak kikiáltanunk... (Az oroszlán az egész beszéd alatt rémesen rázza a ráesőt.) Mit rázza azt a rácsot? Tudja, hogy hiába rázza... ez a ketrec az egyetlen igazi valami ebben a nagy világcsalásban, amelyben élünk... mindenki a másikat akarja beledugni, kiereszteni pedig senki sem akar minket... (Az oroszlán bőg, az igazgató helyeslőn bólint.) Én is azt mondom... Sorsunkon, Fájdalom, nem tudunk változtatni. Az új oroszlán nagyon rokonszevenes, finom fiatalember... (Az oroszlán rettenetesen ordít.) Eltalálta! Az a borbély. MISS FLORIDA (szendén fölnéz). Hölgyfodrász... AZ IGAZGATÓ (ránéz elmosolyodik). Az a hölgyfodrász, aki az előbbi előadáson halálmegvető bátorsággal csókolta meg Miss Floridát... hajlandó társulatunkhoz szegődni, egyelőre mint oroszlánnövendék... Ön lesz szíves őt az oroszlánság rejtelmeibe beavatni, és (kintkopogtatnak.) Kopogtattak... MISS FLORIDA (ijedten fölugrik). Talán vissza is jött már... AZ IGAZGATÓ, léhát? Lesz szíves?... A KIKIÁLTÓ (nagyot ordít, és tiltakozón rázza a fejét). AZ IGAZGATÓ. Nem? A KIKIÁLTÓ (olyasmit ordít, ami majdnem „nem"-nek hangzik). AZ IGAZGATÓ. Akkor, fájdalom... magam leszek kénytelen... Sok időnk nincs, mert szeretném, ha holnap ő helyettesítene már... Ön pedig, kedves Péter, ha nincs megelégedve a helyével, tizennégy nap múlva elmehet... (Fölkapja az oroszlánbőrt, és a kocsi felé indul vele.) Ereszd be Manci az oroszlánjelöltet... (Eltűnik a kocsiban.) (Miss Florida kinyitja az ajtót, a kikiáltó a rácsot rázza és a sörényét tépi. Az ajtóban megjelenik a fiatal úr, kalappal a fején.) MISS FLORIDA. Vigyázzon... egy kicsit, sötét van... (Megfogja a kezét.) A FIATAL UR. Vigyázok, nagyságos asszonyom... (Előrejönnek, a kikiáltó rémeset ordít. A fiatal úr lekapja a kalapját, köszön neki.) Alászolgája! ( Előre megy Miss F lóridéival, aki még mindig a kezét fogja. Elbűvölten néznek egymásra. Az oroszlán kétségbeesetten földhöz vágja magát, nyög.) MISS FLORIDA (boldogan suttogja). Mégis visszajött! A FIATAL UR. Visszajöttem, életem szerelem, csak önért... érted, azért a szép piros szájadért... Egy csókot, angyali hölgy!... (Megakarja csókolni.) MISS FLORIDA (szégyenlősen). Mit képzel, Bácskai úr? Nem vagyunk az oroszlánketrecben 1 A FIATAL ÚR. Hát menjünk be! Ott akarom leélni hátralevő napjaimat, ön mellett, önnel...