Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

senki sem jelentkezik... Itt letaroltunk mindent, reggel továbbmegyünk... (Fáradtan leül.) MISS FLORIDA. A borbély sem jelentkezett? AZ IGAZGATÓ. Miféle borbély? MISS FLORIDA. A hölgyfodrász... Nem szeret már... Azt mondta, itt lesz minden előadáson, és nem jött vissza!... AZ IGAZGATÓ (halkan). Visszajön! Akit te egyszer megcsókoltál, visszajön az hozzád... A KIKIÁLTÓ (a rácsot rázza, bőg). AZ IGAZGATÓ (odanéz). Mindjárt... (Floridához.) Visszajön... Mondta. MISS FLORIDA (boldogan) Beszéltél vele?... AZ IGAZGATÓ. Hazament a holmijáért... MISS FLORIDA. A holmijáért? (Boldogan.) Akkor hát?... AZ IGAZGATÓ (szájára teszi az ujját, a ketrec felé). Nem tudom, mit szól majd hozzá... MISS FLORIDA (a ketrec felé). Gyűlölöm! Gyűlölöm! Az előbb is arra akart kényszeríteni, hogy az éjjel szökjek ki hozzá... AZ IGAZGATÓ. Ne korbácsolj, most nincs rajtam oroszlánbőr... Ez vagy a másik... mindegy nekem. MISS FLORIDA. De nekem nem... AZ IGAZGATÓ. Őszinteség, asszony a neved! Shakespeare-i mondás és shakespeare-i helyzet! Ni, jambusokban dől a szó belőlem, vagyok megint a vén komédiás... Ne ügyelj rám, Manci! Megvan a második oroszlán... ez a fontos! MISS FLORIDA. Ez az oroszlán életem legszebb napja. Ez nem jambus? AZ IGAZGATÓ. Nem. Ez igaz. (Föláll.) Azt sem tudom, elférnek-e ketten ebben a ketrecben? (A ketrechez megy, nézegeti.) MISS FLORIDA. Sok jó oroszlán elfér egy kis helyen. A KIKIÁLTÓ (bőg, rázza a rácsot). AZ IGAZGATÓ. Mindjárt... mindjárt... (Miss Floridához.) Mit csináljak? Mégiscsak meg kell mondani neki... (A fejét vakarja.) MISS FLORIDA. Kíméletesen... (Leül és az akácfaleve/eket kezdi tépegetni. „Szeret? Nem szeret?".) AZ IGAZGA'FÓ. Péter! A KIKIÁLTÓ (a fülét hegyezi). AZ IGAZGATÓ. Régi kedves tervemet sikerült ma megvalósítanom... remélem, maga is örülni fog neki... (Az oroszlán gyanakodva emeli föl a fejét.) Óriási áldozatok árán sikerült még egy oroszlánt szerződtetnem... (Az oroszlán akkorát ordít, hogy az igazgató ijedten ugrik el a rácstól.) Igaza van. De mit