Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

vadállat, mint egy oroszlán... (Odakint megszólni a csengő, a kikiáltó előveszi a lámpaüveget, és belebőg. Miss Florida ki akar szabadulni, nem ereszti el, másik kezével a lámpaüveget fogja.) Itt maradsz... azt hiszed, tovább is tűröm ezeket a mókákat... ezt az örökös hitegetést... ma nem... majd holnap... Én talán nem tudok olyan szépeket mondani, mint a borbély... (Miss Florida ránéz.) Azért is borbély... nem tudok olyan lágyan fuvolázni, én csak ennyit mondok... (Csöngetés. Rettenetesen belebőg a lámpaüvegbe.) Csak ennyit mondok... de ez legalább őszinte volt. Megértetted?... Tudod, mi van emögött?... Ma éjszaka ki fogsz szökni hozzám... (Kolompolás.) MISS FLORIDA. Nem... nem... ma nem... A KIKIÁLTÓ (magához szorítja, belecsókol, Miss F lorida vergődik az oroszlán karjaiban). Ma... ma... és mától fogva minden éjjel. Nem adlak vissza többé az uradnak... MISS FLORIDA (kábultan). Hogyan csókolsz te is! Egy pillanatig az volt az érzésem, hogy leharapod a fejemet. A KIKIÁLTÓ. Ez lenne a legjobb megoldás!... De akkor ma éjjel nem szökhetnél ki hozzám... pedig ki akarsz szökni, ugye? MISS FLORIDA. Ki akarok szökni. A KIKIÁLTÓ. Hozzám, a te édes szeretődhöz... mondd! MISS FLORIDA (engedelmesen). Hozzád, az én édes szeretőmhöz... A KIKIÁLTÓ (szenvedélyesen megöleli). Te!... (Csöngetés. Lámpaüveg. Bömbölés.) Ez volt az utolsó szavam. Most bemegyek a ketrecbe... a többit tudod. (Megmutatja neki a revolvert.) Vigyázz magadra! (Megigazítja a fejét, bemegy a ketrecbe, Miss Florida utána megy. Rázárja a ketrecet. Az oroszlán nyújtózkodik, egypárat ugrik, lefekszik, és csókot int Miss Floridának.) MISS FLORIDA (nagyotsóhajt, megigazítja a tükörben a haját, fején a sapkát, azután kimegy a függöny nyíláson a bódé elé.) (A szín egy pillanatig üres. A kikiáltó (mint oroszlán) a ketrecben felágaskodik, körülnéz, hallgatózik. Azután odamegy a létrához. Mancsából kinyúlik a keze, amelyben a revolver van. A revolvert leteszi a lépcső legfelső fokára. Azután előveszi helyéről a játékpisztolyt, a ketrec sarkába hajítja, és beigazítja helyette az igazit. Céloz vele, tapogatja a ravaszt. Azután elugrik, és vígan ugrálni és tornázni kezd, próbálja a mutatványokat stb.) (Most nyílik a függönyajtó, lejön az igazgató és Miss Florida. A kikiáltó kíváncsian fölágaskodik.) AZ IGAZGATÓ. Hiába minden. Nem lehet az előadást megtartani... Sötét este van, a vásártéren egy lélek se jár már... akárhogy kolompolok,