Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

báld meg, beszélj vele. Talán egy szebb jövő hajnala virrad ránk... Meg­teszed? MISS FLORIDA. Megpróbálom... Bár azt sem tudom, hol és hogyan... AZ OROSZLÁN. Bízd csak rám! (kikiálta kocsiba.) Péter! Péter! MISS FLORIDA (ijedten). Péternek nem szabad tudnia róla... Olyan féltékeny. AZ OROSZLÁN. Bízd reám. (Fölveszi Péter levetett sálját, sapkáját, nád­pálcáját.) Péter! A KIKIÁLTÓ (a kocsiból). Jövök már! (Oroszlánbőrbe bújva kijön. Gúnyo­san.) Ugyancsak hosszúra nyúlt ma a beszélgetés! AZ OROSZLÁN. Semmi köze hozzá. Olyan ritkán beszélgethetek a feleségemmel... Azt hiszi, beérem azzal, hogy egész nap mást ne mondjon nekem, mint ,,Go on!" és „Eh la hope!"? Jogom van ahhoz, hogy két elő­adás között a szünetben egy kis családi életet éljek vele. A KIKIÁLTÓ. Miattam! AZ IGAZGATÓ. Menjen be a ketrecbe... A KIKIÁLTÓ. Ráérek még. Kezdje csak igazgató úr. (Megnyomja a csen­gőt.) Zene! (Odakint megszólal a verkli.) MISS FLORIDA. Nekem is mennem kell már... (Indul.) A KIKIÁLTÓ. Ráér. (Miss Florida habozik). Fia a nagysága nem marad itt, örökre levetem az oroszlánbőrt... (Miss Florida letörve leül.) AZ OROSZLÁN (sziszegve). Zsaroló! (El. Kint megszólal a kolomp. A verkli elnémul.) AZ IGAZGATÓ (már odakint). Folyvást, hölgyeim és uraim, folyvást... (Kolompolás.) A KIKIÁLTÓ (vállátveti). Zsaroló? Gazember. Bánom is én... Mi le­gyek? Ha gróf volnék, nem lennék itt... (Miss Floridához, aki újra elővette a kézimunkát.) Tedd le azt a kézimunkát, és ide figyelj... Ha az a borbély... MISS FLORIDA. Miféle borbély? A KIKIÁLTÓ. Az a hölgyfodrász... Ha bejön a ketrecbe, és hozzád mer nyúlni... lelövöm... MISS FLORIDA (nevet). A KIKIÁLTÓ. Ne nevess! Lelövöm... és téged is lelőlek... és magamat is. Nem azzal a játékpisztollyal, aki odabent van... ezzel a becsületes, ko­moly rebivel itt, ni... (elővesz egy óriási revolvert). MISS FLORIDA (fölsikít, és eltakarja az arcát. Kolompolás). A KIKIÁLTÓ (odalép hozzá, sötéten). Jól csókol? Majd meglátjuk, ki csó­kol jobban... (Szenvedélyesen.) Te! Te!... (Megragadja, magához szorítja.) Te, hát nem látod, hogyan kínlódok miattad, milyen éhes vagyok rád, a fehér húsodra... hogy szeretném a fogamat beléd vájni, hogy fölfaljalak, mintegy

Next

/
Oldalképek
Tartalom