Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye

rom a nagybőgőbe — Hajmási Péter, Hajmási Pál... S ha a csókot, amit kérek Stante Pante megadod — Veszek neked cigarettát, kettő darabot." Néha a dalszöveg elárulja a hős idealizált jellemét. Szilvia már a belépőjében figyelmezteti udvarlóit, hogy szerelme „nem játékszer csupán". „Hogyha csak mulatni vágyói — engem elkerülj!" Boni gróf még érthetőbben figyelmeztet: „Szilvia nem az a lány, akivel játszani lehet. Ostobaságokat nem csinál."

43 A darab iróniája a legnyíltabban Edwin herceg anyjának leleplezésekor veti le álarcát. Róla, aki konokul ellenáll a tervezett mczaliansznak, a darab végén kiderül — (amit a közönség már korábban is sejtett) —, hogy korábban ugyancsak orfeum-énekesnő volt, és csak több célirányos házasság fokozatán át jutott el a hercegi férjhez és ranghoz. Hogy ki győzi meg a finnyás nagyúri dámát? A pesti főpincér, aki annak idején tanúja, alkalmasint részese is volt az orfeumhölgy szerelmi kalandjainak. A fő attrakció azonban ezúttal is a zene volt. Kálmán a budapesti operett minden találmányát, trükkjét felhasználva, hamisítatlan orfeumi egyveleget komponált a pikáns párizsi sanzonból, az édes bécsi valccrből és a stilizált pesti cigányzenéből. Zeneileg jellemezte, gyakran parodizálta szereplőit az opera buff a ősrégi és egészen új közép-európai mintái szerint. A Csárdás királynőt először Bécsben mutatták be, 1915 novemberében, egy évvel később Budapesten. Ekkor az olaszországi Isonzó fronton a fél milliót meghaladta a halottak és csaknem az egymilliót a sebe43. A Színházi Élet, VI. évf. 15. sz. közli a darab librettóját. Az idézett részek a 4,8,12, és 36. oldalról valók. Fedák Sári mint Kukorica Jancsi a János vitézben 1905 Strclisky felvétele Zenetörténeti Múzeum „Budapest, a provinciális főváros azonban szíve mélyén a János vitéz-/ melengette. "