Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

A külvárosban (a mai X. es XIII. kerület­ben) ugyancsak tympanonos, neobarokk (copf, klasszicista) szabadon álló mozik épültek, kényelmesen terpeszkedő alap­rajzi megoldással, de a pénzügyi és környe­zeti adottságoknak megfelelően szeté­nyebb díszítéssel és mérettel készültek. A mozik a színház mintájára a nyári idényben bezártak. Hamar rájöttek azon­ban, hogy a rekkenő hőségben hogyan le­het a szórakozni vágyó közönségnek kelle­mes, kulturált, friss levegőjű környezetben filmeket vetíteni. Megszületett a szabad­téri mozi. „A pesti közönség eddig nem is­merte a fedetlen mozit, amely előadásait nem falakkal és tetővel határolt épületben, hanem teljesen a szabad ég alatt tartja meg". 37 Az 1800 fő befogadóképességű Kertmozi — a fővárosban elsőként, az or­szágban harmadikként — 1920-ban nyílt meg a Városliget peremén, a Dózsa György út és Damjanich u. sarkán, a Corvin Film­gyár régi műterme helyén. Ez volt a leg­nagyobb, a legtovább folyamatosan fennál­ló, az egyetlen elsőhetes, azaz a legvirág­zóbb ebben a műfajban. Korabeli ismer­tetője kiemelte a művészi zenekart, a bü­fét és a dohányzási lehetőséget. (Megál­modója, Révész Artúr eredetileg vasútépí­tő vállalkozó volt, aki előzőleg külföldön dolgozott, s a háború idején olasz területen tizennyolc mozit épített-vezetett. A fő­városban is személycsen irányította az épí­tési munkákat.) Egy év múlva a városligeti korcsolyázó pavilon mellett létrejött a má­sodik szabadtéri mozi, a Tó, mely szintén sokáig fennállt. Az engedélyes Daróczy őr­nagy ötleteként a nézőteret a partra, a vász­37. Lányi-Radó-Hild: i. m, 173. old. nat pedig a tóra, az előadás kezdetén a víz­be lesüllyesztett vascsónakra helyezték volna el. A vászon végül is közvetlen a tó­partra került. A kedvező tapasztalatok után, 1922-ben öt újabb kertmozi létesíté­sét vették tervbe. A margitszigeti MAC pá­lyán elhelyezett mozi működtetése is sok ötletességet kívánt. A nappal futball- és at­létikai célokat szolgáló pályán nem lehe­tett vetítő gépházat elhelyezni. így azt a föld alá építették úgy, hogy 30 cm magasan kiállt a földből, s innen vetítettek felfelé 30 m magasságba. A (meg nem valósult) tervek között szerepelt többek között a vá­rosligeti Scala, a császárfürdői és a gellért­hegyi kertmozik kiépítése is. A budai zöld­övezetekben (Városmajor, Svábhegy) léte­sült azonban néhány. Az 1920-as évek kö­zepén virágkorát élte a kertmozi. A sajtó kertmozik városának nevezte Budapestet. Valóban a közönség egyre növekvő igé­nyét mutatta, hogy a kertmozik megjelen­tek a sűrűn lakott és beépített belterületen (a volt Nemzeti Színház vagyis a tervezett Nemzeti Mozgó helyén a Kiskörút-Rákó­czi út sarkán) a Flungária körúton és Budán a Vízivárosban. Néhány megfelelő területi adottsággal rendelkező, főleg külterületi mozitulajdonos is élt az újabb üzleti lehe­tőséggel (a későbbi XIII. kerületi Winkler és Nép, a IX. kerületi Kultur, a későbbi XIV. kerületi Plútó és Homcros, a VII. ke­rületi Regnum Marianum). A téli és nyári mozik egyidejű, azaz kettős üzemeltetése nagy vitákat kavart a mozitulajdonosok kö­rében. Az 1920-as évek másik jellegzetessége volt a speciális, bizonyos célzott rétegek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom