Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

csoport, közeg számára létrehozott mozi, mely többnyire azonban bárki számára látogatható volt. Ilyenek voltak a vakok (Homeros), az ifjúsági és az egyházi (Regntim Marianum, Egyetemi, dominikánus Kultúrház, Juventus), a tiszti (Tiszti Kaszinó csak tagoknak), valamint a gyári (Ezermester, Törekvés, Gázgyári) mozik. Építészetileg nem jellemzők, ugyanis átalában több funkciót is betöltő termekben, kultúrtermekben tartottak alkalmi vetítéseket hetente 2-3 alkalommal. Mindenestre a mozis társadalom úgy látta, hogy ez az új kezdeményezés „újabb veszedelem a munkásosztály elvonása"-ra.

38 Az évtized közepén az 1924—27 közötti időszakban mintegy tucatnyi, átlagban 250 fős mozi bezárt. A fennmaradáshoz elengedhetetlen volt a korszerűsítés, modernizálás vagy a bővítés. 1926-ban sok kis- és középmozi renováltatta a helyiségét. Ez sokszor korszerű technikai, gépészeti (pl. klimatizáció), szerkezeti (pl. nagy terek áthidalása, nagy kiváltók alkalmazása, beemelése szűk helyeken) megoldásokat követelt. A régi értelemben vett külvárosi mozik eltűntek. Megváltozott a mozik kialakítása iránti igény, a moziépítészettel kapcsolatos követelmény. Pál Hugó építész a következőképpen fejtette ki véleményét: a színházépítésénél szebbet, jobbat kell adni, mert a közönségnek már nem elég a jó film, jó vetítés, jó zene, igényli a kényelmes, színvonalas kiképzést, ne utánozza a színházat, ne a régi klasszikus stílusokat kényszerítsék rá, hanem az újabb 39 célnak újabb szerkezet szolgáljon. A mozi 38. Mozi és film. 1924.14. sz. 39. Filmkultúra. 1928.2. sz. 8-10. old. mint intézmény, valamint a moziépítészet megnövekedett jelentőségét mutatja, hogy 1928-ban végre megszületett a kizárólag mozgó képszínházak létesítésére vonatkozó szabályzat, hiszen ez ideig az Építésügyi Szabályzat „mulató, kabaré vagy más efféle előadások vagy mutatványok"-ra, illetve a színházra vonatkozó előírásokat alkalmazták (az átlagos bérháznál 600 főben maximálta a befogadó képességet). A színházi építészettől való elszakadás igen hosszú folyamat volt szerte a világon, s valójában 1945-ig nem is fejeződött be a mozik társadalmi szerepe miatt. A kifejezett moziépítés az 1930-as években jelentkezett. Az 1924-ben megjelent Robert Mallet-Stevens féle kiáltvány szerint: „A ma épített épületek között a mozi az egyike azoknak, melyeknek a legmodernebbeknek kell lenniük... Egy mozi nem úgy épül föl, mint egy színház, egy music hall, az építésznek más programot kell megvalósítania. Az első sorok már nem a legjobb helyek, az oldalpáholyoknak... nincs értékük a moziban...".

40 1929-ben Sexton meghatározta a moziépítés öt alapelvét.

41 1926-ban, már ebben a szellemben, két új, nagy jövőre hivatott mozi lépett be a főváros életébe. Az UFA (Scala Metro) és a Fórum (Puskin) újra csak az amúgy is mozikban túlzsúfolt kereskedelmi tengelyre, mozihálóra (Rákóczi út, Nagykörút) települt (ez is világjelenség és nem budapesti jellegzetesség, hogy a mozik a főtengelyekre települnek). Nagyszabású, mintegy 800 fős, elegáns kivitelű, nemes anyagok40. Lacloche: i. m. 41. Uo.