Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
AZ OPERETT - HANÁK PÉTER A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye
rálátnak minősíti, Strausst viszont szőröstül-bőröstül az erkölcstelenség és hülyeség tipikus megtestesítőjévé degradálja. Broch felfogását sok kultúrtörténész osztja. Egy közelmúltban megjelent osztrák operettclemzés azt állítja, hogy „a bécsi operett napi politikától való elfordulásának okát, amely keletkezésétől lehanyatlásáig tipikus maradt, 1848 eseményeiben kell keresni." Ezek szerint a harcos operett megtörése már jóval a születése előtt, a népfelkelés leverésekor és Ferenc József autokratikus uralmának kezdetén bekövetkezett, ami igencsak rendkívüli tünemény lehetett. A bécsi operett, írja a szerző, nem a korkritikát szolgálta, mint Nestroy darabjai, a hatalom ellenében. Ellenkezőleg, az operett „az uralkodó társadalmi 13 rendet erősítette meg". ' De hát a napi politika éles-gúnyos bírálata volt-e az új zenés műfaj feladata? És valóban ilyen konformista, ilyen k.u.k. szellemű volt-e Strauss vagy Lehár vagy Kálmán? Szóljanak magukért, ha csak prózában is, a művek. Először: A denevér. Vidám játék, önfeledt szilveszteri vagy farsangi mulatság. Strauss főműve. Ugy mondják: „a legbécsibb operett". U A szakmai kritika azt is elismeri: ez a mű nincs híján a kritikának, szelíden, játékosan gúnyolja az úrhatnám polgárt, aki többnek akar látszani, mágnásnak, igazi úrnak ebben a rangkóros Monarchiában. De ennyi kevés, hiányzik a felszín alá hatoló, leleplező irónia. Lehet, hogy már a francia 13. Lichtfuss, Operette, 19. old. 14. Batta, álom, 61. old. — Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Mesél a bécsi erdő. Budapest, 1 972.476-491. old. és ugyanők: Operettek könyve. Budapest, 1976.72-78. old. — Ignaz Schnitzer: Meister Johann. Wien, 1920. — Ernst Decsey: eredetiben, a híres Meilhac-Halévy szerzőpáros librettójában sem volt sok belőle, lehet, hogy a még viruló cenzúra irtotta ki a kritikát. Ismeretes, hogy a bécsi rendőrfőkapitányság cenzori hivatalának (!) 1874 márciusi követelésére Straussnak „a politikai és erkölcsi szempontból kifogásolható" részeket ki kellett hagynia. 15 ^1 denevér a bemutatott formában sem nélkülözi a nonkonformista szabadgondolatot. Itt van Adél, a szobalány, akit éppen az urat vagy főurat játszó hazugság leplezésére kell a „társaságnak" befogadnia, s akiről kiderül, hogy szobalány létére remekül énekel és táncol. Felvethetnők azt is, hogy Adél Beaumarchais Susannájának bécsi rokona, e szerepében az egyenlőség eszméje jut szövegi és zenei kifejezésre. Megemlíthetjük a pezsgőtől lelkesült társaság spicces fraternizálását: a „Brüderlein und Schwesterlein" kavalkádot, amiben a testvériség szelleme szólal meg fülbemászó melódiában. Ám lépjünk túl a szövegeken és szerepeken. A denevér zenéje a legfőbb érvünk, ez a sodró lendületű, vidám, szellemes, táncos, ugyanakkor jellem- és hangulatfestő muzsika, amelyből árad a társaság felszabadultsága. A zene sodrását, ritmusát, szabadságát tekintve vetekszik Offenbachéval. 16 Meglehet, A denevér világa mesevilág, pár órányi bódulat, vigasság, de éppen azt adta, amire eme balsorsú régió polgárának olyan nagy szüksége volt: kis csalást, kis öncsalást, kevéske valóságot, sok illúziót, némi lojalitást és leplezett Johann Strauss. Stuttgart, 1922. is. Norbert Linke: Az ifjabb Johann Strauss (Továbbiakban Linke, Strauss). Budapest, 1989.101. old. 16. U. o. 103. old.
