Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház

körébe. Az utóbbi azért polgárosító, mert egyet jelent a státusidentitás polgári fogalmának az elfogadásával. Azaz: az egyén önértékelését ettől kezdve a megvásárolható javak és tárgyak közvetítik, a státus helyét a hierarchiában a megszerzett tárgyak jelölik ki. Az, aki polgári (középosztályi) státust vindikál magának, szert tehet rá, ha kellő mennyiségben és a kellő módon fogyaszt. Az áruház, a polgári világ eme érzékeny tükre és iránytűje, éppen azt nyújtja klienseinek, amire a polgári-középosztályi státust óhajtóknak a legnagyobb szüksége van: tárgyakat, melyekre szert téve polgárnak tűnhet bárki, bármi is volt azelőtt. Az iménti, szinte már ortodox felfogást újabban többen is bírálták. A kritikák alapja, hogy nem lehet a fogyasztást pusztán csak kulturális fogalmakban kifejezni, és helye van akár a társadalomtörténeti, akár a konkrét kontextushoz kötött megközelítésnek. Susan Porter Benson például kétli, hogy az áruház — Amerikában — azonos lenne a polgári életstílus médiumával. Hiszen, mutat rá, az áruház vevőköre társadalmilag módfelett heterogén, továbbá a kulturális minták rajta keresztül nemcsak lefelé, de felfelé is áramolnak.

45 A kontextuális elemzés, mint Jeanne Catherine Lawrence esetében is, egyszerre bírálja azt a szemléletet, amely úgy állítja be a nagyáruházat „mint egy az Egyesült Államokban kialakuló 'demokratikus' kul44. A koncepció népszerűségéi mutálják az ilyen és hasonló művek: Elaine S. Abelson: When Ladies Go A-Thieving. Middle-Class Shoplifters in the Victorian Department Store. Oxford, New York, 1990; Bonnie G. Smith: Changing Lives. Women in European History since 1700. Lexington, 1989. 328-30. old. 45. Susan Porter Benson: Consumption and its discontents: the túra megnyilvánulását", valamint, hogy a nagyáruház a polgári státus és presztízs bevásárlóhelye is egyúttal. Mint írja: „nem minden nagyáruház volt a fogyasztásnak egyaránt palotája azonos árukészletet kínálva eladásra egyforma feltételek közepette". Ezt bizonyítandó egy clevelandi áruház példáján mutatja be, hogy „egy áruház státusának az érzékelése nemcsak árui fajtájától és minőségétől, az épület elhelyezkedésétől és enteriőrjétől függött, hanem eladóinak és vásárlóinak számon tartott társadalmi-gazdasági osztályhelyzeté-, • „46 tol IS. Lawrence koncepciója számunkra is haszonnal jár. Korábban sok szó esett mind az áruházak késedelmes hazai megjelenéséről, mind arról, hogy mennyire tökéletlenül másolták a budapesti áruházak a párizsi, egyáltalán a nyugati modellt. Aminek, véltük, egyik fő oka a középpolgárság relatív hiánya és a középosztály alacsony vásárlóereje lehetett. Osztályalapon tehát a budapesti áruházak (talán a Corvin kivételével) semmiképpen sem tekinthetők polgári, legjobb esetben is csak kispolgári intézménynek. Más a helyzet az egyéb attribútumok tekintetében, mint amilyen térbeli helyük a város egészében vagy építészeti megformáltságuk (benne az enteriőrrel), vagyis az áruházak vizuális imázsa. Persze a térbeli elhelyezkedés szintén bizonytalan támpont az áruház társadalmi karakterének az construction of the middle class in the United States. Előadás a Consumerism, Domesticity and Middle-Class Identity című konferencián, New York, 1993. 46. Jeanne Catherine Lawrence: Földrajzi tér, társadalmi tér és a nagyáruház birodalma. In: h modem város történeti dilemmái. Szerk.: Gyáni Gábor. Csokonai, Debrecen, 1995.199-200. old.