Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház

enteriőr a századforduló Budapestjének elegáns nagypolgári, felsőközéposztályi lakásait, azok szalonjait másolta éppúgy, mint az ekkortájt nyíló elegáns kávéházak (A New York és társai)

10

. Ez egyúttal jelzi is, hogy a Hölzer éppen ezt a módos középpolgárságot célozta meg mint lehetséges vevőkört, az ő kényelmi igényeiket kívánta kielégíteni a berendezés kialakítása során. Ami legalábbis figyelemre méltó egy áruház részéről. Hiszen a századfordulón, de még azt követően is, a felső rétegek nőtagjai úgyszólván rangon alulinak tartották a konfekcióterméket, s exkluzív szabóságokban varratták ruháikat vagy az ilyen műhelyekkel összekötött elegáns belvárosi szalonokban jutottak hozzá toalettjeikhez. A készruha jószerivel kispolgári vagy az alatti rétegek számára készült, tehát olyan nagyvárosi rétegek fogyasztási igényeinek felelt meg, amelyek viszonylag olcsó tömegtermékekkel is beérték. Ennek a tárgyi kultúrának a skálája, természetesen, igen változatos, ám ez és az iránta támasztott és kétségtelenül a legtömegesebb fogyasztói kereslet a századfordulóig döntően meghatározta a budapesti kiskereskedelem fejlődését. Ebben a fejlődésben hosszú időn át csupán a mennyiségi változások érvényesültek: az 1870-es évek és az 1890-es évek között a ruhakereskedések száma megkettőződött, a bennük foglalkoztatott dolgozók száma ennél is nagyobb arányban nőtt

11

. Az 1890-es évtized hozott változást, midőn a csak mennyiségi növekedés mellett a szerio. Sármány Ilona-Juhász Gyula: Amit a századforduló kávéházainak berendezéséről tudunk. Budopesti Negyed, 12-13.1996 nyár-ősz, 243-261. old. kezeti átalakulás jelei is kezdtek megmutatkozni. Ami magával hozta a kiskereskedelmi szféra belső polarizálódásának megindulását, amely a nagyáruház megjelenésével vált teljessé. Mindez nem következhetett volna be egy valamennyire tőkeerős középvállalkozói csoportnak, valamint annak a középosztályi fogyasztó közönségnek a megjelenése nélkül, amely az áruház legbiztosabb támasza. Mégis, az áruházba torkolló fejlődés társadalmi alapjait tekintve Budapest nem követte híven a nyugati metropolisokat. Nálunk a polgári középosztály szerényebb száma és még szerényebb pénztárcája folytán egyedül képtelen lett volna döntő lökést adni a modern tömegfogyasztás nekilendülésének, vele együtt az azt hitelesen megjelenítő áruház meggyökeresedésének. A folyamat, a Hölzer Simon Divatház deklarált elvei ellenére, szélesebb társadalmi közreműködést kívánt. Már Vörös Károly rámutatott, az áruház kései megjelenése a magyar fővárosban kizárta azt a lehetőséget, hogy az a polgárság, a középosztály kizárólagos birodalmaként tegyen szert létjogosultságra, miként Párizsban, Londonban vagy az amerikai nagyvárosokban. A budapesti áruház már első megjelenése idején kénytelen volt számolni, üzleti megfontolásokból, a „gazdagon rétegzett társadalom sokrétű ízlésével", valamint „a gazdagon rétegzett fogyasztói igények" mögött rejlő vásárlóerő differenciáltságával. Magyarán: az áruház révén (is) demokratizálódó tömegfogyasztás nem H. Vörös Károly: Budapest története. IV. köt. Akadémia, Bp., 1978. 366-367. old.