Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - SÁNDOR TIBOR-KlNCSES KÁROLY Fotó/város/történet. Híres fényképészek a városról

kai. A söntésben tarka abroszokkal terített asztalok várták az estefelé iddogálni, kártyázni betérő környékbeli iparosokat és kereskedőket, a falakat körben régi céhjelvények másolatai díszítették. Az éttermi részbe délben átjártak a Városháza tisztviselői, esti törzsvendégnek számítottak a szemközti házban lakó evangélikus presbiterek. 1951-ben aztán, egy szép napon, ebédidőben négy-öt férfi lépett be a helyiségbe, udvariasan megkérték a vendégeket, hogy fejezzék be az étkezést, a családtagokat pedig arra, hogy vigyék el a személyes holmijukat és a romlandó árut, az ajtóra lakatot tettek, és megtörténtnek nyilvánították az államosítást. A termeket ezután sokáig raktárként hasznosították, majd a fővárosi könyvtár zenei gyűjteménye talált otthont a falak közt. A zenebarátok épp most költözködnek, a helyiség vevőre vár. A Weinwurm-dinasztia pedig felfedezésre, rehabilitálásra és arra vár, hogy elfoglalja végre méltó helyét a magyar kultúrtörténetben. Az alapító Weinwurm Mátyás (1813-1897) ésfiai, id. Weinwurm Antal(1845-P) és Weinwurm Ferenc, akiket Bécsben természetesen Matthiasnak, Anionnak és Franznak szólítottak, idejöttek, fényképeztek, s meghonosítottak egy teljesen új és ismeretlen szakágat, a fotósokszorosítást. Fotólitográfia, fotóheliográfia, fotócin kográfia, chromo-autotípia... M

it meg nem tettek az emberek, csak hogy képet kaphassanak a világról! Egyre több polgár érezte úgy, hogy joga van ismereteket, képeket birtokolni a városról, ahol lakik, az országról, amelynek polgára és a világról, ahová talán soha nem juthatott el. S ezt a folyamatosan növekvő képigényt a fényképészek hihetetlenül bonyolult eljárásokkal próbálták kielégíteni, mígnem egy Karol Klic nevű cseh fel nem találta a mai sokszorosítási eljárások alapját, a klisét.