Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)
KÉPVARÁZS - KOLTA MAGDOLNA Képmutogatók Pest-Budán
fordulón már gramofonost, gyorsfcnyképészc, bábost, képmutogatót, viaszfigurást, planétást, jóst, tűznyelőt, kardnyelőt, szemfényvesztőt, bicskadobálót. 5 A vásárokon találkozni lehetett mindazokkal az optikai eszközökkel, amelyeket először az egyes tudományágak, majd a városi középosztály kulturális fogyasztási, szórakozási formái kitermeltek. A mutatványok egyszersmind pillanatnyi szabadulást kínáltak a rideg, szegényes valóságtól: felépítették az illúziók birodalmát, ahol „minden lehetséges". A képmutogató (Bänkelsänger) — valamennyi későbbi vizuális mutatványforma ősfigurája — egyszerre használt éneket, zenét, képet és egyfajta narratív dramaturgiát egy történet elmesélésére. A nyolc kis képre osztott vászon előtt egy padon állt az énekes, s egy pálcával sorra mutatva a történet jeleneteit ábrázoló képeket, sípláda kísérete mellett elénekelte a versbe szedett történetet. A (zömmel rém-) történetek célja mindig a megindítás, a borzalomkeltés, az erkölcsi javítás: a képmutogatók történetei tele voltak gonosz mostohákkal, uzsorásokkal, gyilkos anyákkal, tűzvésszel és árvízzel. Az énekes előadás után prózában, most már zenei kíséret nélkül is elmondta az erkölcsi tanulságokat hordozó történetet, segédei pedig a nyomtatott szöveget árusítottak. A durva ecsetvonásokkal, élénk, rikító színekkel festett vásznakat feltehetően a panoráma-, díszlet- és cégérfestők készítették, gyakran szériában, hiszen egy-egy képmutogató többféle történet tábláját is hurcolta, hogy a változatossággal növelhesse a keresletet. Bizonyosan ott voltak a képmutogatók a hagyományos húsvét hétfői gellérthegyi, a pünkösd hétfői svábhegyi mulatságokban is 7 , sőt kései utódaik a nagyvárossá nőtt Budapest utcáin is. Jókai örökítette meg A hajdani hangos Budapest című írásában a verklist, aki „felesége éneklése mellett nagy viaszkosvászonról magyarázza a legújabb hírhedt gyilkosságot a kíváncsi közönségnek". Az egyszemélyes vállalkozást üzemeltető képmutogatókat — gyakran sebesült katonák, kiöregedett színészek adták erre a fejüket — a hatóságok soha nem nézték jó szemmel, a koldusokhoz és vagabundokhoz sorolták őket. „A kóklereket, a guckkastenekkel és varázslámpákkal vándorló embereket, és azokat, akik idegen állatokkal, torzszülöttekkel, és más ún. ritkaságokkal lépnek fel, bábosokat és zenészeket" fel kell tartóztatni és át kell adni a hatóságoknak — szólt a bécsi városi rendőrség parancsa 1801-ben. 9 4. Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig. Katalógus. Tihany, 1974.5. old. 5. Nagy-Czirok László: A régi halasi vásárok. In: Janó Ákos (szerk.) : Kiskunhalas. ]%5. 307-335. old. 6. Tolnai Vilmos: A képmutogató eredete. Ethnographic, XXXII. évf. 109-113. old. /. Uo. e.llo. 9. Ernst Kieninger - Doris Rauschgatt: Die Mobilisierung des Blicks. Eine Ausstellung zur Vor- und Frühgeschichte des Kinos. Katalógus. Klagenfurt, 1996.23. old. A mutatványosok gyakran egyszerre vagy egymás után különböző műfajokat művelnek. Az első magyar marionettszínház-tulajdonos, Hincz Adolf például panorámatulajdonosként kezdte pályafutását.