Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

próbálkozások jegyeit mutató időszakát jelentették. Méretben és kivitelezésben a következő évtizedek hozták meg az igazán reprezentatív építkezéseket. Ennek ellenére — különösen Pán József, Diescher Antal, Wieser Ferenc és Gottgeb Antal terveinél — igényes tervezői munkának is tanúi lehetünk. A tetőtér-beépítéssel létrejött műtermek A tetőterek kihasználásánál két megoldás figyelhető meg. Az egyiknél az eredeti épület padlásának csak egy manzárdszerű, általában a középső — két szaruállás közé eső — részét használták föl az utcai oldalon. A műterem külső megjelenése ebben az esetben lapos tetővel záródó díszes oromzattal emelkedett ki a tető síkjából, sok esetben a fotográfus névtáblájával. A másik esetben a tető szerkezetének nagyobb részét építették át. Ennek eredményeként a műterem a padlástér utcai hosszoldalának teljes beépítéseként jelent meg, összefüggő ablaksorral. Ennek tengelykiosztása általában felvette az épület ablakkiosztásának ritmusát. Az ablakok fölött a tető egy kis részét szintén beüvegezték. Az utcára nyíló felvételi terem minden esetben a tetőtérben helyezkedett el, a dolgozóhelyiségekkel együtt. Amennyiben volt rá lehetőség, az iroda, előszoba, várószoba (öltözők) az alatta lévő szinten kaptak helyet. A padlásterek beépítésével kialakított műteremtípus tervezésének legkritikusabb része az volt, hogy az építészek, a fényképészek kérésére, igyekeztek minél nagyobb területet kihasználni. A városi taFelvételi terem egy 19. századi műteremben „A műterem főbejárata sohasem közvetlenül az atelier-be, hanem egy előtérbe vezetett. "