Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)
KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten
fit bérleti díjat fizettek Borsosoknak. Az előnyökkel azonban számos kellemetlenség is járt. 1864-től kezdve, gyakorlatilag állandó levelezésben álltak a városi tanácscsal, amely le akarta bontatni a vegyes képet mutató füvészkerti bódékat. Először Borsosék műtermét, majd miután ez nem sikerült, a műteremhez tartozó — kozmorámából átalakított — deszkafészert akarták megszüntetni. A fészer egy „fényképészeti segédhelyiség" volt, amelyben tűzveszélyes vegyszereket raktároztak (1864). Ezt lebonthatták, mert 1866-ban egy másik faszín felállítását kérték a fotográfusok. A portréfényképészek a vizitkártyák — matriceknek, vagy anyaképeknek nevezett — negatívjait természetesen nem semmisítették meg, hanem az utánrendelésekre számítva a képkatalógussal együtt elrakták őket. A képek sokszorosítására használt épületrészek lebontatása valóban üzletük akadozását jelentette volna. Leveleik többsége ezzel a problémával foglalkozik. Visszatérő indokaik között szerepelt, hogy „...oly helyiséget nem nélkülözhetünk melyben a fényképeket a matriczck után sokszorozhatjuk, ezen munkát pedig már fenálló fényképírdákban helyszűke miatt el nem végezhetjük s miután az általunk ...felállítandó faszínt két ember minden nehézség nélkül 10 perez alatt végkép lebonthatja s eltávolíthatja s miután végre tűzveszélyes tárgyak nem őriztetnek benne..." 23 Az engedélyt nem kapták meg, sőt a tanács bírságot is kirótt rájuk, mert „önhatalmúan" egy vászontetős bódét állítottak fel erre a célra. Borsosék joggal sérelmezek, hogy az épületnek nem mondható faszínt veszélyesebbnek ítélték, mint a füvészkerti lovarda szabadon tárolt szénakazlait. Hivatkoztak arra is, hogy a faszínt anyagi és szakmai okokból sem nélkülözhetik. „...Minden szakértő előtt ismeretes dolog, hogy a fényképek copiroztatása csak is szabad ég alatt történhetik, miért is nehogy esős időben ezen fontos munkában gátoltassunk a régi füvészkerti telken lévő fényképírdánk mellett hat oszlopot a földbe ásatunk melyek esős időben vászonfedéllel ellátva alkalmas helyiséget képeznek a fentemlített copiroztatásra... Szép időben a vászonfedél eltávolíttatván csupán a 6 faoszlop maradt fenn 24 ." Igazságot végül a Helytartótanács szolgáltatott a számukra. 25 Borsosoknak a füvészkert többi használóját is meg kellett védeni a jogtalan építkezések vádja ellen. Az igazi harc 1866-ban kezdődött, amikor Pest város főkapitánya általános vizsgálatot tartott a sátrakkal és bódékkal elárasztott füvészkertben. Ennek közvetlen oka azok tűzveszélyessége volt •— különös tekintettel a tőlük nem messze álló Országházra és Nemzeti Színházra —, valójában azonban a tanácsnak az a szándéka húzódott meg a döntés mögött, hogy a bérleti szerződések lejárását kihasználva felszámolják a bódékat. Ezzel kívánták megakadályozni azt is, hogy a kert épületei a későbbiekben is az „alsóbb néposztályok olcsó szórakozását" szolgálják. Az építési körülmények felgöngyölítése során a „Borsos és Doctor" fényírdával 23. Tan. ir. 3927-III./1866., 1710-lll./l866. 25. Tan. ir. 15781-III./1866. 24. Tan. ir. 15781-111./1866.
