Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Beszélgetés egy fényképésszel

munka. Vannak, akik első pillanatra nem tetszenek. Ezeket eldobja. Hozzám csak a szépek, a nagyon szépek kerülnek, kik megállották a tűzpróbát. — Miért? — Hogy megállapítsam, csakugyan olyan szépek-e. Manapság a vetélkedés nagy és tisztességtelen is, a retus erősen működik, s általa a legcsúnyább nőből is szépet varázsolnak. Ezt csak szakértő szeme veheti észre. Nézze, például ez a nőcske csupa elmosódó folt, hatásos szemfényvesztés, a valóságban nem sokat ér. Aligha hozhatom javaslatba. Emez azonban becsületes képet küldött. Csinos is lehet. De nem az ő ízlése. Bizalmi állást töltök be, tulajdonképpen nem is illik beszélni róla. Hiszen nagyon jól fizet. Szóval, így kell kiválasztanom minden hónapban. A het-vennégy közül alig marad hét. — Aztán? — Aztán az a hét eléje kerül. — Az ön rendelője, fényképész úr, csakugyan érdekes ember. Azt hiszem, miatta van az egész mai élet. Le kellene fényképeznie őt is, szilvalckvár-koszorúval homlokán, petróleumglóriában. Nem tréfálok. Az ókorban, mikor elsüllyedt a klasszikus műveltség, csak a latin császárok éltek, aztán a reneszánszban, a középkor csődje után a Mediciek, Sforzák és Borgiák uralkodtak, kik nyugodt lélekkel lőtték le ablakukból az embereket, és mérgezték meg az asztalnál vendégeiket, ma pedig, hogy egy nem kisebb kor pusztult el, minden erkölcsével és hagyományával együtt, ő győzött a sokkal kényelmesebb eszközeivel, s mindnyájan csak őt szolgáljuk, ön, aki neki dolgozik, én, aki róla beszélek, s ezek a szerencsétlen némberek, kik körüludvarolják millióit. Kicsoda korunk hőse, ha nem ő? Önnek azonban szép feladata van. Mutasson e rongyos, rosszul táplált angyalokkal, e hektikás, vérszegény, fáradt fényképekkel szemben több elnézést. Engedje az éhezőket színe elé, hogy a haldoklók üdvözölhessék Caesart. Legyen irgalmas, fényképész úr. Udvari fényképész úr... Pesti Hírlap, 1922. jan uár 1.